Tegnap megérkezett szokásos őszi szénszállítmányunk. 80 mázsa (nem, nem 16 tonna). Jól mutatott az udvaron, amíg Apa délután kicsit hamarabb haza nem ért és harmadmagával estére sikeresen bepakolta a szenespincébe. A fősegéd természetesen Tündérfalat volt. Egész délután lapátolt, vödröt cipelt, sepregetett. Egy alkalommal aztán jókorát esett, keresztül egy méretes szénkupacon. Akkor megunta és inkább hozzálátott szöcskére vadászni .

Nem részletezem este milyen volt utána a fürdővíz (max. kávéimádóknak ajánlanám...)

Előszeretettel járunk a Lillafüredi pisztrángosba, amíg tart a szezon (májustól októberig). Most hétvégén is ellátogattunk, szombati ebéd gyanánt "betermeltük" kedvenc sült- és füstölt pisztrángjainkat. Tündér is nagyon szereti ezt a helyet és most már a halat is szívesen fogyasztja! A kiszolgálásra várva rendszeresen végigjárjuk a pisztrángtelepet, sőt tavaly egy alkalommal beengedtek minket a keltetőbe is. Maszattal mindig meg kell nézni, hogy halássza ki a bácsi a "vágóhídról" az épp méretes pisztrángokat, aztán hogy pucolja meg őket. A füstölő is kihagyhatatlan program.

Nagyon hangulatos a Garadna-patak partján, madár-és (néha) kisvasút füttyös ebédet elkölteni. Ráadásul az erdei étkezde mindig kellemesen hűvös a kánikulában. Szóval imádjuk!!!

Itt még virgoncan (az aranypisztrángok mellett talán nem is látszanak a sebes - és szivárványos pisztrángok, pedig ott vannak ám!):

És a tálon :

Kár, hogy néhány hét múlva bezár, és milyen messze még a május!