Eddig és netovább... véget ért az óvoda. Elseján ballagott Tündérmaszat. Nem is tudom sírjak-e vagy nevessek. (Mindkettőt megtettem ) Olyan szép versikékkel búcsúztattuk az óvó- és dajkanéniket, hogy nem lehetett pityergés nélkül megállni:

A kezemben virágcsokor,
kis szívemben szeretet.
Megköszönöm, azt a sok jót,
amit kaptam tőletek.

Óvónéni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.

Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.

Véget ér, most mese, játék,
vár reám az iskola!
Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledlek el, soha!

Dadus néni várt énreám,
mikor ide érkeztem.
Búcsúzkodni tőle nehéz,
bizony nem megy oly könnyen!

Mikor sírtam ki volt velem?
Ki törölte könnyes szemem?
Ki tanított szépre, jóra,
mintha édesanyám volna?

Nem várt érte köszönetet,
egész szívét adta nekem!

Elfeledni nem is tudom,
hiszen én is szeretem!
Rá gondolok, később sokszor,
míg a táskát cipelem!

Tudom vége a játéknak,
már a komoly munka vár.
De ha néha elfáradok,
két karja majd visszavár!

Hátra van még (talán) néhány oviban töltött délelőtt és egy kirándulás. Majd nyár után irány a suli!!!

Így szeptember közepe táján talán illene erről is szót ejteni. Megkezdődött. Ennyi.  Tündér amolyan nagylányosan hol alszik, hol nem már az oviban. Otthon szinte mindig. Egyszer már hazakönyörögte magát délben. Húzós lesz így még ez a két év... Új óvónénit is kapott és végre körbepuszilhatta hőn szeretett dadusát és barátnőit. Még nem verték meg és nem hozott haza különösebb harci sebeket. Hát, ez is valami.

Pénteken volt az ovis farsang. Tündérpofa is meggyógyult, így nagyon készültünk rá. Sütöttünk kétféle sütit, beszereztük még a szükséges kellékeket, ruhapróba, arcfestés-próba, aztán hajrá! Kis tavaszkirálynőm ciklámen szaténruhában koronával, jogarral, virágokkal az arcán nagyon szép volt! Szinte mindenki ott volt a csoportjából. Volt még egy pár királynő, Hófehérkék, tündérek meg kb. 8-10 pókember . Jól sikerült a kis rendezvény, vetélkedővel, apró ajándékokkal, tánccal, sok sütivel. Tündérkét alig lehetett hazavasalni. No majd holnap meglátjuk, milyen kedvvel indul újra óvodába...

Gazdag Erzsi: Itt a farsang

Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.

Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár.
A kávészem int neki,
míg az örlő pergeti.

Heje-huja vigalom!
Habos fánk a jutalom
Mákos patkó, babkávé,
ez aztán a parádé.

A héten megkezdődtek a különfoglalkozások az óvodában. Tündérkét csak a táncra lehetett beíratni, mert május 31. után töltötte a 4-et. Nem is baj, a heti 2 ovistorna mellett épp elég ez az egy is. Az első alkalom nagyon tetszett neki! A kacstáncot tanulták, amit otthon nagy szégyenlősen be is mutatott. Várja már a következő alkalmat.

Azt hiszem rájöttem mitől volt a gyermekem fülig festékes egyik délután. A faliújságra kikerültek a legújabb alkotások: őszi leveleket festettek és nyomdáztak a prücskök. Mit ne mondjak, a képecskék nagyon szépek, de szegény anyukám másfél órát küzdött a temperával, mire kisubickolta Tündér ruhájából...

A héten más alkalom is volt a malackodásra. A múlt pénteki kirándulás a rossz idő miatt elmaradt, most szerdán mentek, szintén zuhogott... (amúgy ezen kívül minden nap verőfényes idő volt). Falatkának még tegnap este is szürkés-sáros trutyi jött az orrából, a körmét pedig lakkozni sem lehetett volna feketébbre . Jah, és a sáros, vizes cucca, úgy ahogy volt benyomva a zsákjába. Naná, hogy a hazamenős ruhák is nedvesek lettek. Legközelebb remélem bábszínházba mennek!!

Lassan véget ér Tündér első középsős hete az oviban. Nagyon jól érezte magát, szerencsére eddig testileg-lelkileg jól viseli a közösséget. Még az orra sem folyik, reméljük ez az állapot tartósan így marad! Tegnap megtartották a szülinapját az óvodában is, beengedtek, hogy csináljak pár fotót. Aranyos kis ünnepséget rendeztek neki, tortával (ezt természetesen én vittem ), zenével, mondókával, kívánságokkal és pici ajándékkal. Végre megvolt Tündér boldogsága!!!

Megkezdődött az Óvoda!

Tündér tegnap nagyon jól érezte magát. Reggel se puszi, se pá, gyorsan berohant a csoportba és leült játszani . Az ebédből állítólag 3x repetázott (nokedli volt - nagy kedvenc ).

Elkészült az új ovis-zsák, amit rögtön használatba is vettünk. Pont olyan, amilyennek szerettem volna. Jó nagy, a mintáját a kisasszony választotta. Remélem ez már kitart a végéig

Megkezdődött a felkészülés a jövő heti kezdésre. Új ovis-zsák készülőben, nadrágok felhajtva - leengedve (szükség szerint, ugye...), tisztasági csomag összepakolva, ágynemű készenlétben. Új benti szandál várja még, hogy beleírjuk a jelét, aztán hétfőn start! Tündér egyelőre lelkes, várja a találkozást a kis barátaival, aztán remélem nem un rá az ovira egy hét alatt. És azt is remélem, hogy nem lesznek újak (korosztályos csoportba jár, kicsik biztos nem jönnek), illeve a régiek sem fognak nyavajogni, mert Mazsolám jó szokása szolidaritásból eljátszani a beszoktatós időszakot újra és újra (tavaly volt ilyen szeptemberben - naná!, aztán idén februárban és márciusban, mikor jöttek a kicsik). No majd elválik..., minden esetre boldogan újságolja mindenkinek, hogy ő már középsős!