Tündér ebben a szezonban megtanult többé-kevésbé biztonsággal korcsolyázni. Ügyesen kavar, egyre kevesebb odafigyelést igényel a részéről és egyre nagyobb élmény számára. Ahogy kell. Néhány hete az oktatáson óriásit esett. Jó nagyot koppant, azt hittem betörte a kopirnyóját. Szerencsére "csak" a térdét fájlalta, majd miután abbahagyta a hüppögést nagy komolyan elárulta, hogy "pöjögni akajtam, de nem sikejült".  Hát igen. A leszúrt tripla rittbergert talán elhalasztjuk jövőre.

Tegnap kocsonya-fesztivál nyitó buli volt a jégcsarnokban. Gyerekműsorral, ajándék pereccel-teával, békákkal meg minden. Naná, ott volt a helyünk. Sikerült egy nagyot seggelnem, ami már évek óta nem fordult elő. ÁÁÁ! Nem esett jól. Délre elfáradtunk, mint a kutya, de jól éreztük magunkat. 

Novembertől korcsolya oktatás kezdődik az oviban, illetve a városi jégcsarnokban. Beírattam Tündért, hátha jobban belejönne, mint az elmúlt szezonokban. Mindamellett kapott klassz kis sídzseki-nadrág együttest, aminek kicsit lötyög a dereka. Sebaj, nadrágtartó vadászat és a dolog megoldva. Felpróbáljuk, beállítjuk, pont jó lesz a gatyi korizni. Amikor is pityeregni kezd, hogy ő nem akar korizni menni. De hát megy a csoport fele, biztos tök jó lesz. Nem és nem. Könnyek. És mégis, miért nem? Mert majd kicsúfolják a csúnya kék korcsolyája miatt.... Mamma mia...  Jó,jó, nem is olyan csúnya az (örököltük). De igen. Még több könny. Végül kisütöttük apával, hogy majd befesti neki. Józsasínre. Szerencse, hogy van piktor a családban.