Délután ellenőrizzük az iskolatáskát, végiglapozzuk a füzeteket. A környezetismeretben gyönyörű új rajzok. Egy fakopáncs, egy éjjelilepke, egy csiga és egy krumpliformájú valami csápokkal. Kérdem, hogy no ez vajon mi? Jaj anya, tudod, a győzőbogár! (
) Igen? Olyan is van?. Tündér erre előveszi a tankönyvét és kilapozza az aktuális oldalt. És hirtelen megvilágosodám: GYŐZŐBOGÁR = HŐSCINCÉR 
Mozgólépcsőn közlekedünk. Tündibündi mindenre kíváncsi, mi hogyan működik. - Anya, ez hogy tud mozogni? ELEKTROMMAL megy???
Múlt hétvégén korcsolyázni mentünk. Nagyon kellmes volt az idő és Tündérnek is igazán jól megy már
Persze be kellett kuckózni kicsit a büfébe a szokásos pohár meleg teára, ezúttal Jocó bácsival. Kitalálták közben, hogy hívják fel leendő sógornőmet és Tündérfalat szóljon bele a telefonba. A telefon kicsörög, Tündér csak vár, vár. Jópár csengetés után megszólal:
-Mi van? Ilyen messze laktok?
Fürdés után rendszeresen birkóznak egyet apával a nagyágyon. Olykor apa elgyengül és megadja magát, akkor jön a következő szöveg: "Vedd fel az erődet, apa!"
A minap újabb duma került elő birkózás közben, éspedig : "Most meglakolsz, te hitvány féreg!" Mindez egy húszkilós kis fogatlan Tündérgiliszta szájából...
Egyik reggel keres valamit. Jön-megy, mérgelődik: Anya, ha nem lesz meg komolyan haragra TERJEDEK
Este, fürdés után kiszáll a kádból. Didereg a törülközőben: Brrr, megráz a hideg...
Dájna kutyánk nyugis természet. Úgy általában. Amíg nem jön egy zivatar. Ha dörög és villámlik rögtön beindul. Teljesen felspanolja magát, szabályszerűen harcol a viharral. Ezen a nyáron pedig volt benne részünk bőven. Éjszakánként menetrendszerűen műsorozott a drága, gondolom a szomszédok nagy örömére 
. Ilyenkor Apu ki az ágyból, kutya leszid, bezár a kenelbe. Aztán nyugi.
Valamelyik délután lefotóztuk. Még világos volt, de villant a vaku. Dájna abban a pillanatban felpattan és mint az őrölt rohan és ugat. Először nem értettük, aztán leesett. Tündér csak egy ennyit fűzött hozzá: Ő olyan VILLÁMLÁSRA UGATÓS
Fürdőszoba üzletekben járunk, nézelődünk. Inkább sóvárgunk, mint morfondírozunk, hogy milyen is legyen az új fürdőszobánk... Tündér is jár-kel nézelődik. Mindent megfogdos, mindenhová bemászik, leül, felcsimpaszkodik. Ahogy kell . Apuval épp belemerülünk a WC-tető zsanérok tanulmányozásába, mikor csemeténk valahol felkiált: Húúúúúúúúú, hááááááááááááááááá, jajjjjjjjjjjj de széééééééép! Anyaaaaaaaaaaaa, apaaaaaaaaaaaaaaa, gyejtek nézzétek. ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ, áááááááááááááááááá, jééééééééééééé stb. Lélekszakadva fordulunk be a sarkon, vajon mi a jó ég lehet az a világszenzáció Egy mosdótál. Szép kék, üvegszerű anyagból, nem átlátszó, viszont gyöngyházfényű. Tényleg elragadó az adott megvilágításban. Tündér nézi jobbról, balról, alulról, felülről. Simogatja, tapogatja: - Anya, anyaaa. Héééé..., jéééééé.... (nagyon mondaná csak nem tudja hogyan)..... jajj, jajjjjj de jóóóóóó, anyaaaaa, BELEOLVADT A FÉNY!
Valóban. Azt hiszem ez a jó kifejezés.
Tegnap tere-fere kekszet majszoltunk délután. Horoszkóp-mintásat. Tündér mindig rákérdezett, hogy mi van a kekszen én pedig válaszolgattam. Mérleg, nyilas rák stb. Közben magyaráztam neki, hogy ezek csillagjegyek, attól függően, hogy ki mikor született:
-Te oroszlán vagy, én bika, apa szűz. Papó és mama is oroszlán.
Erre felcsillan a szeme: -Ez azt jelenti, hogy nyertem???
Tündérke jön-megy, lomol. Belepillant a konyhában a tálba. Néz rám kérdőn: Kacsahab? Nem, nem. Gondolkodik. Kacsatejszín... Nem.
Nos, MADÁRTEJ volt a desszert. Kicsit félreasszociált a drágám .