Őszi mondókák az oviból
Gryllus Vilmos: Alma
Alma, alma piros alma odafenn a fán,
Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám!
De elérnem nincs reményem, várom, hogy a szél
azt az almát, piros almát lefújja elém!
Csanádi Imre: Őszköszöntő
Szállj, szállj,ökörnyál,-
jön az ősz,megy a nyár.
Megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,fűre koccanó dióval.
Dombon törik a diót
Dombon törik a diót,
Rajta vissza mogyorót,
Tessék kérem megbecsülni,
És a földre lecsücsülni, csüccs!
Ülve maradunk, és nem kacagunk,
Aki kacag, ülve marad,
Mi meg felállunk!
Csanádi Imre: Almaszedő
Érik az alma,
hajlik a gallya,
fűre hajlik, mint a sátor,
sok édes almától.
Szedjük,kapjuk,habosra harapjuk.
- a többivel mi legyen? Holnapra hagyjuk.
Szólj hozzá!
. Unatkozni a héten azt hiszem nem fogok, de a hétvégén utazunk Galyatetőre! Oda már a téli ruhatárból is be kell készíteni ezt-azt. Jujj, de hamar el fog szaladni 
ez a pihenő is!
Váratlanul, hirtelen, búcsú nélkül mentél el... Annyi mindenre nem jutott idő!!! Azt hiszem sosem tanulok már meg ultizni és a nászindulót eljátszani sem, soha. Apróságnak tűnnek, mik most eszembe jutottak mégis Te tudod milyen klassz lett volna még... Tudom, hogy Te vitted magaddal néhány cimborádat és a Fricka cicát, s talán Anyut is megpróbálod - . de ne haragudj, őt nem engedhetem! Nagy szükség van rá közöttünk, ahogy még Rád is szükség volna
Tudod jól. Cumóka is folyton mondja: Ne sírj Mama, majd én veszek neked másik Papót! Ha az olyan könnyű volna... Mikor pillantásunk a naptárra esett tudtuk azt is, nem mehettél el máskor; a folyton kísértő dátum újra lecsapott, ezúttal utoljára. Születésed volt egyben a végzeted... Ég Veled Apu!!!! 