Utolsó nap (hétfő) az óvodában. Összevont csoportokban vannak, ezt nagyon nem szereti Tündér. Hazafelé újságolja:

 - Ma sírtam is az óvodában, mert annyira HIÁNYZOTTÁL...

 - Anya, a múltkor láttam olyan narancsot, ami citrom!  (talán a grapefruitra gondolt...)

 Keresztanyuék fekete cicáját figyeli:

 - Nézd, nyalja magát!

 - Igen. Ő így mosakodik. tisztálkodik.

 - Cili!! Hiába csinálod, úgyis fekete maradsz...

Vegyük először is a fenyőfát. Mérete nem kispályás, hogy úgy mondjam... férjemuram szinte belerokkant mire hazaért (némi infúzió, gerinc-szuri és két négykézlábas nap után már jobban van) Végül Papó állította be, majd Tündérmóka és a háztartási létra segédletével színessé varázsoltuk. Immár második éve vonjuk be a gyerkőcöt a fa díszítésébe. Nincs szívünk kihagyni belőle, még így is napokig átrendezi, megfogdossa, igazgatja a díszeket. Nem tud betelni vele. Íme, a mi "kacatos", de annál kedvesebb (giga)karácsonyfánk:

Van rajta minden, amitől számunkra különleges: a dédi ősrégi díszeitől, ajándékba kapott névre szóló-, sötétben fluoreszkáló és libatollal bevont gömbökön át természetesen a Tündérke keze nyomán született karton, gipsz és egyéb alapanyagú díszekig. A csúcs-csillag idén lemaradt, lévén a plafonon fekszenek a felső ágak... csupán egy masnit sikerült kötni a legtetejébe.

Került alá minden jó, mindenkinek jutott meglepetés! Tündérfalat sorban kipróbált mindent. Órákig molyolt a kisvasúttal, az ugatós kutyával és a fésülős babafejjel. Mi pedig nyugodtan elfogyasztottuk az ünnepi halászlevet székelykáposztával a nyomában. A mákos bobájkának már nem is jutott hely. Majd máskor.

Másnap felkerekedtünk, hogy elhozzuk keresztlányunk az ország másik végéből. Volt útközben minden: hó, havaseső, eső, szikrázó nap. Hiába, nagy ez az ország...

Lényeg, hogy szerencsésen megjártuk, s most a két csutak bő egy hétig élvezheti egymás társaságát. Most is épp Bánkúton koptatják a szánkót. További Kellemes Ünnepet Mindenkinek! /Már, ami még hátra van belőle/