Tündérke még soha életében nem nézett végig egyetlen nagyobb volumenű rajzfilmet sem. A 10-15 perces epizódokból álló szösszenetkék jönnek be neki, azokat akár végtelentve is... ha hagynám. Van továbbá egy rajzfilmslágeres CD-je, amit a kocsiban szoktunk hallgatni. Tegnap Lillafüredről hazajövet is az szólt, újra és újra kérte a Hófehérke-egyveleget, annyira szereti a törpeindulót (hej-hó). Közben meséltem neki, hogy ezt hol és mikor éneklik a törpék, nagyon kíváncsi lett. (Még meseolvasásnál sem volt türelme végighallgatni egyetlen Grimm-mesét sem. Fogalma sincs ki az a Hófehérke, Hamupipőke stb.) Kérte otthon, hogy tegyem be neki a Hófehérkét, mert ő bizony most megnézi. Hát jó, legyen. Legnagyobb meglepetésemre még fél óra múlva is a képernyőt bámulta, nagy átéléssel. Óriási öröme volt, mikor meghallotta a törpék jól ismert dallamát. Végre megérett hát rá, hogy egy hosszabb cselekményt is le tudjon követni. Ami ezután következett, arra azonban nem számítottam. Egyszer csak rohan ki a szobából zokogva, szeméből záporoznak a könnyek. Alaposan rámijesztett, azt hittem megütötte magát. Végül kinyögte, hogy azért sír, mert Hófehérke megette a mérgezett almát és.. és... És a végét persze nem látta, mert nem bírta elviselni a törpék bánatát. Szegénykémet alig lehetett megvígasztalni, együtt néztük meg a végét, hogy megnyugodjon. Eszem azt az érzékeny kis szívét, megsiratja Hófehérkét...   

Legközelebb jóelőre felkészítem a gyereket, mielőtt Csipkerózsika megszúrná az ujját

Apropó kokárda!

Ma reggel megvilágosodtam... A tavaszi kabátom oldalán tudniillik van egy kis fityula, olyan akasztószerű valami, csak kisebb. Sosem tudtam rájönni vajon mire való, a gyártó ugyan mi célból bigyesztette oda? Ma végre értelmet nyert a létezése: KOKÁRDA- TARTÓ

Hát nem fantasztikus?

Arany János: Nemzetőr-dal

Süvegemen nemzetiszín rózsa,
Ajakamon édes babám csókja;
Ne félj, babám, nem megyek világra:
Nemzetemnek vagyok katonája.

Nem kerestek engemet kötéllel;
Zászló alá magam csaptam én fel:
Szülőanyám, te szép Magyarország,
Hogyne lennék holtig igaz hozzád!

Nem is adtam a lelkemet bérbe;
Négy garajcár úgyse sokat érne;
Van nekem még öt-hat garajcárom...
Azt is, ha kell, hazámnak ajánlom.

Fölnyergelem szürke paripámat;
Fegyveremre senki se tart számot,
Senkié sem igaz keresményem:
Azt vegye hát el valaki tőlem!

Olyan marsra lábam se billentem,
Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem:
De a szabadságért, ha egy íznyi,
Talpon állok mindhalálig víni. 

Kár, hogy mostanság a hazafiasság már egészen más jelentést hordoz. Változó vilgágunkban ez is a visszájára fordult. A magam részéről inkább nem óhajtok ma hazafi lenni. Csak szerényen kitűzöm kokárdámat...

Kipihenten és télies élményekkel gazdagon tértünk meg Galyatetőről. A z időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, hol viharos szél fújt, hol a hó szakadt, legtöbbször mindkettő egyszerre . Gyakorlatilag egy alkalommal volt napos, szélcsendes, gyönyörű madárcsicsergéses tavaszi időjárás, pont a gyerek alvásidejére időzítve. Így a levegőzés elmaradt, a hegyi klímát jobb híján az ablakon engedtük be. Azért a wellnesben is jól eltöltöttük az időt. A nőnapi vacsorán is teljesült mindenki kívánsága. Anyunak volt raguleves, Apunak harcsapaprikás, Tündérfalatnak szilvásgombóc . (Sikeresen le is ette az ünneplős ruháját...) Kismaszatom felfedezte továbbá a konditermet, minden alkalommal, ha elmentünk előtte, "sétált" pár kört az elliptikus tréneren. Bekukkantott a gőzfürdőbe, majd azzal a lendülettel rohant is kifelé...Esténként vacsi után elnyújtóztunk az X-box szobában. Nem a számítógépes játékok kedvéért, ááá, ki se próbáltuk! Viszont marha jó a babzsák fotelekben tespedni, míg a csemete kibolondulja magát a tengernyi plüss között.

Hófúvásban indultunk haza, esőben érkeztünk meg.