Nem túl eseménydús az év eleje (szerencsére?!). Kevésbé zajlik az élet, mint máskor. Tündérnek nincs kedve oviba járni, illetve ott aludni. Mostanában kezd leszokni a nappali alvásról. Már nem nyűglődik, nem kibírhatatlan késő délutánra, ha nem alszik ebéd után - és így sikerül este is időben elszunnyadnia. Persze, hogy nem alszik az oviban sem, nehéz neki végigfeküdni azt a másfél órát... A barátnőjét minden nap délben hazaviszik, ő is ezt szeretné, sajnos nálunk ez kivitelezhetetlen. Egyelőre maradnak a pityergős reggelek.

Még mindig tombol a tél, röpködnek a mínuszok, az utcánk csupa hó, hétvégén megszánkóztattunk Tündér fenekét. Majd az udvar végén a domboldalon önállóan csúszkált.Végre! Azt hittük sosem fog már elkopni ez a szánkó!

Csemetém mostanság nagyon választékosan beszél, olyan kifejezéseket használ, mint pl.: ami azt illeti, nem vált be, hölgyem-uram stb. Gyönyörűen elszámol húszig, viszont a sorszámnevekkel még baja van. Nem érti még, hogy a kettő és a második hogy is függ össze. Gyakoroljuk... Le tudja írni a keresztnevét . Persze neki könnyű dolga van, mindössze 2 betűt kellett hozzá megtanulnia. Azért ennél jóval többet felismer.

Mama megkezdte a sugárterápiát, minden nap beautókázik a kórházba. Egy álom a kemóhoz képest, egyelőre.

Lassan tervezzük a nyaralást, újra Adria, ezúttal valószínűleg apartmanra voksolunk, az jobban bevált, mint a hotel. Ilyenkor olyan nehéz elképzelni, hogy lesz még jó idő, amikor elég pólót, papucsot magunkra rántani. Tündérkét sem kell húsz percig öltöztetni, mire kiereszthetem az udvarra, elég egy kisbugyi (vagy az sem) aztán HUSS!

Persze inkább most legyen hideg, mint májusban. Nem baj, hadd csikorogjon ez a január, fagyjon ki minden baci, vírus, kullancslárva és az egyéb csúnyaságok...