Így szeptember közepe táján talán illene erről is szót ejteni. Megkezdődött. Ennyi.  Tündér amolyan nagylányosan hol alszik, hol nem már az oviban. Otthon szinte mindig. Egyszer már hazakönyörögte magát délben. Húzós lesz így még ez a két év... Új óvónénit is kapott és végre körbepuszilhatta hőn szeretett dadusát és barátnőit. Még nem verték meg és nem hozott haza különösebb harci sebeket. Hát, ez is valami.

Sikeresen, egy hónap késéssel megejtettük Tündér 5 éves státuszvizsgálatát. Miszerint 114 cm és 17,5 kg. Ez volt a könnyebbik része. Kaptunk továbbá beutalót látásvizsgálatra, valamint vér-és vizelet laborra . ÁÁáá. Egészen a vérvétel reggeléig nem is szóltam neki, minek stresszeljen szegény gyerek. Aznap reggel viszont, amikor felkelt és mondtam, hogy megyünk a kórházba rögtön nekem szegezte a kérdést: ugye nem kapok szurit? (Vajon honnan neszelte meg???) Mit mondhattam volna neki?! Megbeszéltük, hogy mi fog történni... Azon nyomban sírva is fakadt. De talán így volt jó. Otthon letudtuk a lelki részét, így a fizikai sem volt annyira fájdalmas. Mindenesetre egész könnyen megúsztuk.Persze elég kegyetlen tud lenni: fogd le a gyereked miközben szurkálják. És még biztasd is miközben legszívesebben ordítanál. A lelkem ordított is. Akkor már két napja ment a hasam. Egy szó, mint száz: a lelet alapján minden oké, kapott egy kis vasat és a szeme is jó. Hurrá!