Az első foglalkozásról 2 mosolygós piros ponttal jött haza. Tetszett naki, kapott házi feladatot is. Gyakorolunk ám minden nap keményen a tükür előtt. Már én is látom, mennyire kis merevek a száj-és nyelvizmai. A nyelvét pl. csak nagyon picit tudja felfelé emelni, még a felső ajkának megnyalása is nehezen megy, imitt-amott sikerül. Nem baj, küzdünk. Van még majdnem két évünk az iskoláig.

Novembertől korcsolya oktatás kezdődik az oviban, illetve a városi jégcsarnokban. Beírattam Tündért, hátha jobban belejönne, mint az elmúlt szezonokban. Mindamellett kapott klassz kis sídzseki-nadrág együttest, aminek kicsit lötyög a dereka. Sebaj, nadrágtartó vadászat és a dolog megoldva. Felpróbáljuk, beállítjuk, pont jó lesz a gatyi korizni. Amikor is pityeregni kezd, hogy ő nem akar korizni menni. De hát megy a csoport fele, biztos tök jó lesz. Nem és nem. Könnyek. És mégis, miért nem? Mert majd kicsúfolják a csúnya kék korcsolyája miatt.... Mamma mia...  Jó,jó, nem is olyan csúnya az (örököltük). De igen. Még több könny. Végül kisütöttük apával, hogy majd befesti neki. Józsasínre. Szerencse, hogy van piktor a családban.