"Miért van az,hogy a sötéttől félő gyermek pillanatok alatt kamasz lesz,aki egész éjjel kint akar maradni?"/ Doug Larson/

E kérdésre nem feltétlenül tudom a választ. Tény, hogy mi még csak az első fázisnál járunk. Tündérfalat első két évében mintaelalvó volt. Kiságyba betesz, kakaó,puszi,  sötétség. Tíz perc múlva már húzta is. Majd néhány hónap alatt eljutottunk odáig, hogy igényli ottlétemet elalvásig: "Félek!" címszóval. Hogy mitől? Ő maga sem tudja. Közben nagyágyba költözött, (nem a miénkbe ), eltelt újabb két év és én még mindig az elalvó gyerek mellett virrasztok. Számomra ez nem teher, sőt! Ha elaludt gyakran kedvem sincs otthagyni. És a kezdő idézet apropójaként remélem még jódarabig így marad...Hideg ráz már a gondolattól is, hogy egy nap ilyen kérdés merül fel nálunk. Vááá!!!! Muszáj kihasználni minden értékes pillanatot, puszit, érintést!  

Tegnap modellkedtem. Egy műköröm vizsgán. Ennek eredményeképp szép tarka körmökkel értem haza. Tündér megcsodálta, ő is kér ilyen virágosat, meg amolyan csillogót stb. Jó, délután úgyis megyünk újra, majd anyáét egyformára, Maszatét tarkára csinálja "unoka-sógornőm". Úgy is lett. Közben az aprónépnek sikerült kiborítani egy doboz csillámot és felfordítani a lakást. Mire hazaértünk Tündér elhagyott két virágot, volt ám sírás-rívás! ("Soha többé nem mosom meg a kezem") Még jó, hogy a héten sem megy oviba, addigra csak lekopik....

Szóval még otthon regenerálódik kicsit a Manó, a köhögés szinte elmúlt. Minden nap kimozdulunk pár órára. Bár ma esik az eső, valószínű marad a szellőztetés.