Már vágom a centit. Napok kérdése és költözünk. Újra. Az újba . Juj, de jóóóóóóóóó.

Várja Tündért a hercegnős szobája, a macis vécéülőkéje és az akvárium-lámpa. Ami a legjobb, hogy ő is várja és vágyik az új helyre. Végre.

A kis ravasz másodjára húz be a csőbe éjjel. Tündérke ugyanis gyakran beszél álmában. Nem csak motyorászik, hanem teljesen érthetően, hangosan. Így esett, hogy mikor tegnapelőtt éjjel "szólt", hogy szomjas, azonnal kipattantam az ágyból és szállítmányoztam az innivalót. Az ágyához lépve meglepetten tapasztaltam, hogy mélyen alszik. Oké. Másnap, tegnap. Újra szól. Most csak ennyit "Szomi" (ez a legújabb szlengje ). Nagy rafkósan visszakérdezek: víz jó lesz?. Jön a válasz: igen. No, akkor ez most nem vakriasztás. Ágyból ki, víz kitölt, ágyhoz vissza. Szólok neki, hogy üljön fel, itt a víz. Felül, belekortyol, öblöget vele, majd visszaköpi. És megszólal, de úgy, mint aki akkor ébred (és valóban így volt): Most ezt miért is hoztad, anya?

Szóval már válaszolgatni is tud alvás közben... Komoly.

Tündérfalat sikeresen kihullatta első tejfogát. Örül neki. Tulajdonképpen én is. Szépen bújik az új fogacska.

    Az icipici tejfogacska pedig papírba csomagolva kis zsákocskában várta a fogtündért. Mit hozott a fogtündérke?  Meglepetés tojit és "pénzet". Fagyira valót.

Hű de nagyon lefoglal ez a sok árvíz mostanság... Most nem úsztunk el. Legalábbis nem annyira. Megdolgoztunk érte 3 nap, 3 éjjel. Kicsit úgy vagyunk mostanság, mint a mesében. Víz van is meg nincs is: amerre a szem ellátt tenger, a vezetékből viszont nem jön egy csepp sem. Lavórban fürdés, zacskós víz ivás, patkány sereg irtás és állandó közlekedési gondok jellemzik minmdennapjainkat. A hőségriadó csak hab a tortán. Süssél csak Napocska ezerrel még ha itt fúlunk is meg a 40 fokban víz nélkül! Csak eső ne essen több. Nem hiányzik. Cseppet sem.