A napjaim nagyjából így telnek: alvás-munka-alvás-munka-alvás stb stb. Kérdem én: hol marad a szórakozás? Természetesen azt leírtuk, mivel szabadidőm nulla. Örülök, ha esténként elolvasok egy-egy mesét Tündérnek, hajnalban pedig fájó szívvel takargatom be mielőtt munkába indulok. Most a hétfőt várom, első szabadnapom, a majd' egy hete tartó megfeszített munkatempóban. A napok pedig csak szaladnak ebben a taposómalomban, máris itt a nyár második fele. Érezhetően rövidülnek a nappalok, hűvösebbek a hajnalok. No jó, ne temessük még azért ezt a csodás évszakot...

Kicsit amúgy is nyomott vagyok, mióta befészkelt családunkba az átkozott rosszindulatú betegség, s nem látom a dolgok kimenetelét. Tündérrel nincs gond, szerencsére. Édesanyám küzd újra emlődaganattal. Most a műtét időpontjára várunk. S, hogy aztán mi lesz... bele se merek gondolni. Még jó, hogy állandó elfoglaltságaim nem engednek belesüppedni a kétségbeesésbe. De félek, hogy eljön az is...