Na kérem, vasárnap szerencsésen megtértünk Galyatetőről. Klassz volt, majd képes élménybeszámoló is lesz valamikor... Szóval vasárnap hazaérvén rávetettük magunkat anyum pipilevesére - nem mintha éhesek lettünk volna, Maszatot kivéve, na mindegy  - mikor is megbeszéltük ki mit is csinál ebéd után. Tündér megy alukálni - ez oké, ebben nincs apelláta. Én pedig majd szép nyugiban megnézem a Forma-1 -et. Hohó!! Tündérapunak más elképzelései vannak, nocsak . Pedig én akkor is Forma-1-et nézek, akarjon ő bármit. Mindezt félhangosan évődve az étkező és konyha közt beszéltük meg egymással. Mire édesdrágaegyetlen Tündérem közbekiabált: AZ LESZ, AMIT ANYA MOND ÉS KÉSZ 

No apuci, erre varrjál gombot .

Mondanom sem kell, mindnyájan kiprüszköltük a levest a  szánkból, úgy kipukkadt belőlünk a röhögés...

És délután, míg Tündér óriásit aludt  -Tündérapu az elképzelései ellenére nemkevésbé - anyu nagy nyugiban megnézte a Forma-1-et. Hja kérem, kellemes a nőuralom a háznál.