Nálunk is megkezdődött a várakozás, készülődünk a Karácsonyosdira .

Hétvégén felkerültek a csillogó-villogó alkalmatosságaink a megfelelő helyre. Idén új vendég is érkezett, az erkélyen kukucskáló Mikulás személyében. Meglepi volt a gyereknek, Papó titokban szerelte fel. Tündér nagy műgonddal járta körbe, megtapogatta, kinyomta (volna) a szemét (ha nincs rajta szemüveg) és szerette volna kibontani a zsákját, majd sajnálattal vette tudomásul, hogy erre még várni kell. Tegnapelőtt (...? igen!) végre kinyithatta az adventi naptár első ablakát, és boldogan falatozta a kis csokikát.

Maszatfalat gyönyörűen énekli a Hulla a pelyhest, már ami a szöveget illeti. A dallammal és az énekhanggal akad némi probléma, persze mit várjunk szegény gyerektől két botfülű szülő sarjaként .

Készítettünk karácsonyfadíszeket is só-liszt tésztából, 4 szín borssal, szegfűszeggel díszítettük a kiszagatott csillag, karifa, gomba, kifli és sok egyéb formákat. Most száradoznak, majd festés és lakkozás vár rájuk.

A gyerek pénteken, vasárnap, hétfőn és kedden találkozik majd a Mikulással. Az óvodában, barátoknál, munkahelyen és a Mukilásvonaton. Az idén otthonra nem jön, legalábbis fizikai valójában nem  (talán érthető miért). Már látom, ahogy elárasztanak minket a csokimikik. Persze Tündér nem eszi őket. Csak azt, amelyik csörög . (GY.k.: Smarties van benne). Rafkós a kiscsaj. Üres Mikulás már nem is Mikulás. Ők általában sütemény(b)en végzik. Ha ugyan szét nem olvadnak majd a nagy decemberi napsütésben az ablakban.