Egy hét elteltével sikeresen eljutottam odáig, hogy feltöltsem a képeket, jöjjön hát az élménybeszámoló!

Szép időnk volt, a hotelban a "szokásos" Mátrára néző oldalon kaptunk szobát. Fürdőkádasat!  Szemben velünk a Kékestető:

Tündérmóka rögvest bele is vetette magát az élvezetekbe, a nagy ágy kellős közepén elterpeszkedve. Apának és Anyának hely is alig jutott :

Majd délután nagyokat csobbantunk a wellnessben és szaunáztunk és gőzölődtünk.

Azért a kültéri bioszaunára nem vitt rá a lélek. Csak bentről bámultuk a vacogókat :

Késő délutánra jól elfáradtunk és megéheztünk. Jólesett a vacsora. Fürcsi, tévé, aluszka. Reggel napfelkeltekor ébredtünk:

A bőséges reggeli után nagyot sétáltunk a hotel körül, Tündér játszóterezett, kipróbálta az új trambulint (velem együtt ), hogy aztán újult erővel vesse magát a habokba egy tripla rittbergerrel :  

Persze volt még játszóház, vízitorna, esti élőzene, nagy délutáni szundik. Csak az idő volt kevés, sajnos... De majd jövőre!!!

Amióta csemeténknek rendszer van a napjaiban - azaz mióta már csak egyszer alszik napközben, ebéd után - mi is szívesen sziesztázunk vele, ha lehetőség van rá. Tegnap reggel 1/8 - kor ébredt és a délelőtt jó részét a szabadban töltöttük. Ebéd után szépen elaludt valamival 2 óra előtt. A család többi tagjával együtt. Én keltem leghamarabb. 1/2 5-kor . A gyerekszobában szokatlan csend és nyugalom, bekukkantok, még mindig húzza . Hát jó. Teszek, veszek lomoszolok. Végül 1/4 6-kor úgy döntöttem felköltöm. Totál bealudt, mintha éjszaka lenne. Szegénykém. Férjemuram rajta is túltett, 6-kor mászott elő. Így az esti lefekvés elhúzódott, ma reggel későn ébredt a manó és nem is tudott elaludni ebéd után. Hja, előredolgoztott. Ugye, valamit valamiért.

És, ha már szemölcs, akkor emlékezzünk meg a tavalyi bárányhimlőről is. Pont egy éve ütött ki a drágámon. Akkor már 3 hete járvány volt az oviban, nem volt kérdés, vajon elkapja-e. Hát jól elkapta. Három nap alatt olyannyira kipötyöződött - főleg a kis arca -, hogy rögtön megbántam, amiért nem oltattam be. Szegénykémnek még a szemgolyóján is hólyag volt.  Aztán újabb két nyűgös, lázas nap után, elkezdtek leszáradni és már túl is voltunk rajta. Egyet véletlenül elkapart az orrán (ez az elsők közt jött ki, még nem is tudtuk mi lesz belőle), illetve kettőt eldörzsölt a homlokán, hasonalvás közben, de szinte már azok a kis kráterek is eltűntek. Sose bocsátottam volna meg magamnak, ha valami visszamarad belőle. Szerencsére nem így történt, és összességében nagyon jól viselte a kisasszony, így utólag örülök, hogy túl vagyunk rajta. Aztán jött egy hónap rettegés, hogy Tündérapun vajon mikor jelennek meg a tünetek. Állítólag még nem volt bárányhimlős. Vagy mégis? Ugyanis nem kapta el...

10 nappal az első pötty után már oviba mehetett a kiscsaj. Másnap volt az első óvodás fényképezkedés. Szegénykémnek még tiszta foltos volt az arca, de gyönyörűen kiretusálták . Mármint a fotót. És azóta persze alapmű nálunk a Pöttyös Panni.   

Még mindig küzdünk Tündérke uszodaszemölcseivel. Újabb 3 db díszeleg a karján. Bőrgyógyászt egyelőre hanyagoljuk. Nem akarom, hogy megint nekiessen a gyereknek a kaparókájával, amúgy is retteg már tőle. Most ecseteljük minden reggel-este valami gyógynövényes lötyivel. Talán javul, az egyik mintha kezdene leszáradni . Maszat is mondja, hogy viszket, mikor bekenem, így nem nagyon szereti ezt a műveletet. Ráadásul a harmadik még nagyon picike, alig lehet megtalálni. Valamelyik reggel is keresem a felkarján, miközben ő már majd meg vesz a viszketéstől és csak kiabálja: Az már bemúlt anya, az már bemúlt!  

Most figyelem csak, Karácsonyig 65 napvan hátra. Az már nem olyan sok, két hónap meg egy pici. Az áruházak már teljes gőzzel készülnek, a legutóbbi akciós újságban helyt adtak a karácsonyi limlomoknak is. Holott még a mécseseket kellene ajnározni. Ki érti ezt? Én nem. Egyébként már többmindenre gondoltam ajándékvásárlás terén, s mivel Tündérbogyó még nem olvassa a blogot most készítek is erről egy listát, hátha később elfelejtem:

- fésülhetős babafej  (persze nem a beszélős majdnem huszonezres fajtából) A család ugyanis egyre kevésbé viseli jól a modellkedést a kis "sodrásznéni" kezei alatt.

- bonyolultabb szivacspuzzle - imádja, occsó is, hű de jó

- kisvasút - valami kis készlet, amiből síneket lehet össze állítani pár egyszerűbb szerelvénnyel (itt sem a mesefigurás véltozatra gondolok). Ezt is szereti, az oviban mindig vasutat épít, épp amikor már haza kéne jönni.

- gyermek kazettás magnó mikrofonnal - kis zeneőrültem hadd szórakozzon

- esetleg az új holdhomok, mert rendkívül kreatív is a kiscsaj

- plüss tigris, valami ilyesmi:  Egyszer meglátott a benzinkúton egy ezüst tigrincset, persze megfizethetetlen áron, azóta is emlegeti, hogy neki olyan cica kell. Egy időben tele voltak a polcok ezekkel az élethű nagymacskákkal, most sehol nincs, naná .

- meséskönyv - mint mindig

Nagyjából ezeket a dolgokat kellene szétdobni a Mikulás és Jézuska között. Ha az olyan egyszerű volna, ugye

Na kérem, vasárnap szerencsésen megtértünk Galyatetőről. Klassz volt, majd képes élménybeszámoló is lesz valamikor... Szóval vasárnap hazaérvén rávetettük magunkat anyum pipilevesére - nem mintha éhesek lettünk volna, Maszatot kivéve, na mindegy  - mikor is megbeszéltük ki mit is csinál ebéd után. Tündér megy alukálni - ez oké, ebben nincs apelláta. Én pedig majd szép nyugiban megnézem a Forma-1 -et. Hohó!! Tündérapunak más elképzelései vannak, nocsak . Pedig én akkor is Forma-1-et nézek, akarjon ő bármit. Mindezt félhangosan évődve az étkező és konyha közt beszéltük meg egymással. Mire édesdrágaegyetlen Tündérem közbekiabált: AZ LESZ, AMIT ANYA MOND ÉS KÉSZ 

No apuci, erre varrjál gombot .

Mondanom sem kell, mindnyájan kiprüszköltük a levest a  szánkból, úgy kipukkadt belőlünk a röhögés...

És délután, míg Tündér óriásit aludt  -Tündérapu az elképzelései ellenére nemkevésbé - anyu nagy nyugiban megnézte a Forma-1-et. Hja kérem, kellemes a nőuralom a háznál.