...történt az elmúlt egy hónapban.

Búcsú mamánál: az elmaradhatatlan körhintáival és a gázos lufival, ami nem sokáig bírta, Tündér nagy bánatára. /Meg az enyémre: a hungarocell golyókkal töltött léggömb pont a hálószoba ajtajában adta meg magát, beterítve a fél házat./

Nyaralás: egy héttel korábban a "szokásostól", ami az időn meglátszott ugyan, de azért jó volt. Hegyi túra, vidámpark, tengerpart. Jókat ettünk-ittunk, fagyiztunk pukkadásig. Hazaérve pedig mama is elárasztott az időközben készült málna, meggy és ribiszke szörp, lekvár, süti finomságaival, valamint azóta is pusztítjuk a kovászosubit, nyamm.

Strandoltunk is több ízben. Tündérfalat végre-valahára megtanult felmászni a gyerekmedence labdáján, nagyon élvezi. És immár magunkra öltöttük nyári csoki öltözetünket, Tündérrel az élen. 

Most pedig lehet dolgozni orrvérzésig, az augusztusi rövidebb szabadságig mindenképp...

Tündérfalat, hol az egyik mamát boldogítja, hol a másikat. Két hét múlva úszótáborba megy, kíváncsi vagyok, tetszik-e majd neki.

Végre elérkezett a dinnye- és kukorica szezon! A picon nap, mint nap olcsóbban kapni e finomságokat. Pusztítjuk is rendesen.

Tegnap, miután Tündérmóka mamáéknál maradt, apuval felkerekedtünk, hogy sétálunk-fagyizunk, kikapcsolódunk csöppet. Bobozás lett a vége. Tündérapu tud még meglepetést okozni. Ő, a nagy betoji, úgy suhant lefelé, majdnem utolért. Pedig igyekeztem ám, már-már őrült tempóban.. Jól szórakoztunk, mint a gyerekek. Nemsokára Tündér névnap,szülinap, biztos elhozzuk ide.