Tegnap este gyurmáztunk: ő pogácsát készít, meg mindenféle formát szaggat, jómagam pedig "belenyomkodós" figurákat alkotok. Kétféle színből egy egész helyes kis mackót sikerült elővarázsolnom. Tündér nézi, hűű. Forgatja, óvatosan behelyezi a többi közé.

- Annyira hálás vagyok!

- Miért?

- Mert ilyen macikát csináltál...

Nap, mint nap előáll valami új dumával 

... a kedves látogató, aki nálunk jár(t). Tündérmanó kapott jó erős "lórúgás" antibiotikumot, ma vette be az utolsó adagot. Mellé hörgőtágító kúpot. Na ez kemény. Mármint a beadása. Tündér úgy fél tőle, mint a tűztől (vagy még annál is jobban). Tegnapelőtt este apuja ígéretet tett, hogy az összes diafilmet levetíti, ha hagyja magát. No ez felelőtlen kijelentés volt, mivel Manónk a kínkeserves kúpbeadás után kegyetlenül behajtotta rajta. És Apu csak olvasott és olvasott meg tekert és olvasott...kb másfél órán keresztül. De az éjszakák legalább már nyugodtak. Napközben még köhög kicsit, majd csak alább hagy ez is. Holnap újra dokinéni és megtudjuk a frankót mi a helyzet hurutügyben. Jó lenne még jövő héten is otthontartani, nehogy megint fokozódjon a köhögése. Közeleg az influenzajárvány is, szívderítő .

Két évvel ezelőtt egy - a padláson tett - látogatás során előhalásztuk gyermekkorom ósdi diavetítőjét. Azt a szürke ruszki masinát, ami legalább olyan jól bevált hősugárzónak, mint diavetítőnek. A lencséjét ragasztani kellett, de működött. sebtiben vásároltunk néhány diafilmet (hű, de drága!), meg kaptunk is régieket. Tündér nagyon megszerette, jól el lehetett ütni vele a hosszú téli estéket. Míg tavaly egy szép napon be nem adta a kulcsot. Nagyjából harminc évével ez nem meglepő. De a gyerek csak követeli időnként, így Tündérapu adott neki egy utolsó esélyt és szétszerelte. Mint kiderült csupán egy filléres izzó égett ki benne (jól bírta!), csere, hipp-hopp és a masina újra működik. Óriási az öröm! Részünkről azért, mert nem kell beruházni egy méregdrága újra (ami tuti nem húzza ki 30 évig ), Tündér pedig újra élvezi a minden estés vetítést. Jóllehet már kívülről fújjuk azt a pár filmet, de mind-mind gyermekkorom kedvencei, így nem bánom. Mi is lenne velünk a büdös, porszagú, nyikorgós ketyere nélkül...

Itt az újabb végeérhetetlen orrfolyós-köhögős időszak.  Tündér már hetek óta köhög kisebb-nagyobb intenzitással, hol hurutosan, hol szárazan. Most épp a már-már elviselhetetlen kategóriában nyomja, ugat napközben, de legfőképp éjjel. Holnap újra dokinéni, valószínűleg újabb antibiotikum-kúra. (Csúnya sárga váladék ürül az orrából, a torkából is). És persze kényszer oviszünet. Gond egy szál se, megoldjuk csak legyen jobban. Holnap kipróbáljuk a mézes hagymát (már ázik) és a hagymateát, már ha hajlandó elfogadni...

Amúgy nagyon várja már az ovis farsangot, nem tudom még pontosan mikor lesz. Varázsló szeretett volna lenni, aztán rábeszéltem a királynőre, ha már ott lóg a ruha a szekrényben. Jövőre még mindig lehet varázsló  Múlt héten volt arcfestés az oviban, hazaállított nagyon szép lila kacskaringókkal és ezüst pöttyözéssel a bóbitáján. Csodaszép volt, csak azt nem tudtam, vajon mivé is vált a gyermekem (mennyivel könnyebb lett volna felismerni egy cica vagy nyuszi, esetleg bohóc arcot...). Majd felvilágosított: ő a tavaszkirálynő Betojok...tényleg...