21 kg-t sikerült betakarítani.

Kezdődhet a befőzés, szörpkészítés, lefagyasztás!!! Nyammm!

Tündérfalat tegnap óriásit nyalt Mamánál az aszfalton. 2 térde csupa plezúr. Még bekenni sem engedi (Bepanthen+-szal). Délután hazahoztam, mert holnaptól a másik mama a soros. Estére el is felejtette szépen a gyerkőc horzsolásügyi búját-baját. Fürdéskor boldogan lubickol. Épp mondom az uramnak, vajon mikor fog eszébe jutni Csutaknak, hogy tulajdonképpen neki bibis a lába, mikor nagy sivítás hallatszik a fürdőből. Negyed órás búvárkodás után sikerült ráébrednie a valóságra. Ezt követően csak ölben volt hajlandó közlekedni. A szokásos "piszi baba vajok" helyett most "najon fáj a jábam" verziót játszottuk. Hja, gyerekek...

Még a műszak negydénél se járok, de máris a hőguta kerülget, kint ugyan 26, de bent már 32, mi lesz itt délben?!! Ráadásul belülről is fő a fejem, kolléga rendesen bekavart a beosztásba így nyaralás előtt egy héttel. Ha megvalósul az új verzió - borul minden, nem lesz jövő heti befőzés, kozmetika, fodrászat, sőt, még akkor is dolgozni fogok, amikor terveink szerint már a szálloda recepcióján kopogtatnánk, Olaszországban. Uram a vonal egyik végén őrjöng én a másikon, persze főnök szabadságon külföldön, a kérdéses kolléga szabadnapos. Nem mintha számítana. Csak erre vártunk egész éven....

Most fotóztam. Záporok jönnek-mennek egész nap. Sajnos nem volt hosszú életű, már el is tűnt...

Tündérke élvezi a nyarat mamánál, unokatesók hadával körbevéve. Igaz, eddig minden második nap láttuk egymást, így elviselhető (számomra főleg!) Óriási élmények: látta a kukásautót munka közben - a jossz gyerekeket is elviszi??? - , leesett az ágyról éjszaka - síjtam is, diót tört - nekem sok kell!, málnát kóstolt - nem jó, stb stb stb

Folyamatosan nyüstölik unokahugi akkumulátoros kismotorját, állandó vitatéma ki, mikor, mennyi ideig használja. Krétával komoly pályát is rajzoltak ám!

Strandidő híján az újonnan vásárolt kismedence egyelőre még a dobozában...

Már akinek persze...

Tündérke megkezdte nyári szünidejét - elment Mamához nyaralni. Az esti telefonban boldogan újságolta legfrisebb élményeit. Furcsa lesz nekünk nélküle, még ha akalmanként csupán néhány napos különlétről van is szó. Hiszen eddig szinte össze voltunk nőve. Habár szerencsére úgy tűnik ez - egyelőre - csak az én problémám. Kíváncsi vagyok az apróság meddig marad ilyen lelkes   

Az emberi lélek fogékony a misztikumra; egyik "kedvenc" félelme e bűvösnek tartott naphoz fűződik.

A babona vallási alapokon nyugszik: az utolsó vacsorán tizenhárman ültek asztalhoz, ezért például sokan a mai napig félnek tizenkettedmagukkal vendégeskedni. A keresztény kultúrkörben a péntek egyébként is rossz nap, hiszen Krisztust e napon feszítették meg.

A kabbalisták sem kedvelik ezt a számot: számukra a tizenkettő a tökéletesség szimbóluma - az évnek 12 hónapja, Jézusnak 12 apostola, Izraelnek 12 törzse van -, a tizenhárom viszont ezen túl van, ezért gonoszságot hordoz magában, hiszen megbontja a harmóniát.

Egyes becslések szerint a világon körülbelül ötmillióan vannak azok, akik betegesen félnek péntek 13-ától; ezt hívjuk triszkaidekafóbiának. Amerikában például nem aprózzák el a kérdést: nemcsak az épületekben nincsen tizenharmadik emelet, a kórházak többségében sincs 13. kórterem. Utólag vakmerőségnek találták az Apollo 13 fellövését is 13.13-kor, a 39-es (háromszor 13!) indítóállványról is. A gazdasági szakemberek sem repesnek ilyenkor az örömtől, hiszen az emberek utazási, vásárlási és szórakozási - egyszóval pénzköltési - kedve is megcsappan, ami összesen akár egymilliárd dolláros veszteséget is okozhat. Egyes légitársaságok repülőin nincs tizenharmadik sor szék, vannak városok, ahol még ilyen házszámot sem találunk.

Így működnek az önbeteljesítő jóslatok: ha egy adott helyzetbe meghatározott elvárásokkal lépünk be, hajlamosak vagyunk olyan viselkedést produkálni, hogy elvárásaink valóra váltsák önmagukat. Utólag könnyű rossz ómeneket találni például az Apollo 13 fellövése előttről, ahogy az is egyértelmű, hogy ha péntek 13-án orvoshoz megyünk, rossz hírt is hallhatunk - ha nem mennénk el, semmilyet sem hallanánk.

www.stop.hu

Nagyon akartam élni még,
Érezni szívetek melegét.
Nem adta a sors nekem,
Elvámolta az életem.
Búcsú nélkül kellett elmennem,
Őrizzetek szívetekben.

Apukám! Ma lett volna 63 éves. Éppen 8 hónapja hagyott itt minket...

Véget ért a két napos bogácsi pihenő. Imádjuk ezt a helyet! Mindig ilyenkor megyünk, amikor az iskolásoknak még nincs szünidő. Így nincs tömeg a strandon, sőt! Tündérke volt, hogy egyedül lubickolt a szuperül felújított gyerekmedencében. A labdára még nem tud felmászni, csak ha a nagyobb gyerekek feltolják. De nagyon szeretne! Ha bemehetnénk (amit nem lehet) megmutatni hogy kell, biztos sikerülne neki.

Az úszómedencét azért szeretem, mert egy szuszra átúszom víz alatt. Ebben verhetetlen vagyok , legalábbis családi körben.

Most sokat úsztam (hehe viszonylag) a víz felett is, uram tanított a gyorsúszás helyes tempójára, levegővételre stb. Mert ő nagyon tud - a maga amatőr szintjén .

És persze virslis lángost is csak itt lehet enni. Kihagyhatatlan! Tündérke a palacsintát szereti, napi 5-öt benyom az étkezések között. Meg a főtt kukit, ami csak ritkán olyan finom, ahogy szeretem. Sebaj! Mamánál ültettünk az idén, már szép nagyok, pár hét és teremni fog!

Szeretnék/szeretnénk még az idén újra elmenni