A gyermek lényege: nagy hangzavar, rajta némi kosszal.

A legújabb gyönyörűség egyelőre jól érzi magát nálunk, kíváncsi vagyok meddig bírja a fűtésszezon megpróbáltatásait.

Mikulásvirágunk

Az első biztos jele annak, hogy közelednek az ünnepek!

Az első foglalkozásról 2 mosolygós piros ponttal jött haza. Tetszett naki, kapott házi feladatot is. Gyakorolunk ám minden nap keményen a tükür előtt. Már én is látom, mennyire kis merevek a száj-és nyelvizmai. A nyelvét pl. csak nagyon picit tudja felfelé emelni, még a felső ajkának megnyalása is nehezen megy, imitt-amott sikerül. Nem baj, küzdünk. Van még majdnem két évünk az iskoláig.

Novembertől korcsolya oktatás kezdődik az oviban, illetve a városi jégcsarnokban. Beírattam Tündért, hátha jobban belejönne, mint az elmúlt szezonokban. Mindamellett kapott klassz kis sídzseki-nadrág együttest, aminek kicsit lötyög a dereka. Sebaj, nadrágtartó vadászat és a dolog megoldva. Felpróbáljuk, beállítjuk, pont jó lesz a gatyi korizni. Amikor is pityeregni kezd, hogy ő nem akar korizni menni. De hát megy a csoport fele, biztos tök jó lesz. Nem és nem. Könnyek. És mégis, miért nem? Mert majd kicsúfolják a csúnya kék korcsolyája miatt.... Mamma mia...  Jó,jó, nem is olyan csúnya az (örököltük). De igen. Még több könny. Végül kisütöttük apával, hogy majd befesti neki. Józsasínre. Szerencse, hogy van piktor a családban.

Közös konferenciára utazik vonattal 10 jogász és 10 mérnök. Dacára a
mélyen gyökerező, antagonisztikus ellentétnek, beszélgetni kezdenek, és
kiderül, hogy mind a tíz jogász megvette a teljesárú menetjegyét, a
mérnökök összesen csak egy jegyet vásároltak. Izgulnak hát a jogászok,
tenyerüket dörzsölgetve várják, hogy a mérnökök jól lebukjanak. Amikor jön
a kalauz a mérnökök berohannak a WC-be.


A kaller odaér és dörömböl


- A jegyét, legyen szíves! - mire a mérnökök az ajtó alatt kidugják az egy
szem jegyet. A kaller bekiált nekik


- Köszönöm, további jó utat!


Égnek a jogászok, elhatározzák, hogy majd visszafelé ők is okosak és
trükkösek lesznek. Visszaúton úgy tesznek, mint a mérnökök odafelé,
viszont a mérnökök most egy jegyet sem vesznek. Ezt a jogászok végképp nem
értették, és már előre várták a mérnökök tuti lebukását.


Jön a kalauz a kocsi végében, ezért elindul a rohanás.


Jogászok az egyik WC-be, mérnökök a másikba. Nyomorog mindenki, mikor az
egyik mérnök odaoson a jogászok WC-jéhez, majd bekopog


- A jegyét legyen szíves...

Gomba, gomba, gomba
Nincsen semmi gondja
Ha az esõ esik rája
Nagyra nõ a karimája
Az esõt csak neveti,
Van kalapja, teheti.

Őzláb, csiperke, pereszke gomba,
Vessző kosárba, szedd bele sorba.
Pettyes galóca, susulyka gomba
Mérges ne szedd le, hagyd a bokorba!

Tündér októbertől logopédushoz fog járni az oviban. Füzettel, tolltartóval, mint az iskolások. Kíváncsi vagyok fog-e tetszeni neki. 4 hangcsoporttal is baja van, ez állítólag súlyos beszédhiba, de még két éve van, hogy helyrehozzák.

Dájna múlt hétvégén meglátogatta vőlegényét. Most várjuk a csodát. Ha minden jól megy november 23.-a körül érkeznek a  csöppségek.

Hűvösek már az éjszakák, de nappal szép idő van, kora délután egész meleg. Gyakorlatilag csapadékmentes volt az ősz eddigi része. A Bükk szépen színesedik. Most kezd potyogni a gesztenye és a dió. Lehet szedni és vinni az oviba jó nagy zsákkal .

Az erkélyen a muskátli is ilyenkor a legszebb. Naná, mikor hamarosan vége a szezonjának...

Így szeptember közepe táján talán illene erről is szót ejteni. Megkezdődött. Ennyi.  Tündér amolyan nagylányosan hol alszik, hol nem már az oviban. Otthon szinte mindig. Egyszer már hazakönyörögte magát délben. Húzós lesz így még ez a két év... Új óvónénit is kapott és végre körbepuszilhatta hőn szeretett dadusát és barátnőit. Még nem verték meg és nem hozott haza különösebb harci sebeket. Hát, ez is valami.

Sikeresen, egy hónap késéssel megejtettük Tündér 5 éves státuszvizsgálatát. Miszerint 114 cm és 17,5 kg. Ez volt a könnyebbik része. Kaptunk továbbá beutalót látásvizsgálatra, valamint vér-és vizelet laborra . ÁÁáá. Egészen a vérvétel reggeléig nem is szóltam neki, minek stresszeljen szegény gyerek. Aznap reggel viszont, amikor felkelt és mondtam, hogy megyünk a kórházba rögtön nekem szegezte a kérdést: ugye nem kapok szurit? (Vajon honnan neszelte meg???) Mit mondhattam volna neki?! Megbeszéltük, hogy mi fog történni... Azon nyomban sírva is fakadt. De talán így volt jó. Otthon letudtuk a lelki részét, így a fizikai sem volt annyira fájdalmas. Mindenesetre egész könnyen megúsztuk.Persze elég kegyetlen tud lenni: fogd le a gyereked miközben szurkálják. És még biztasd is miközben legszívesebben ordítanál. A lelkem ordított is. Akkor már két napja ment a hasam. Egy szó, mint száz: a lelet alapján minden oké, kapott egy kis vasat és a szeme is jó. Hurrá!

Tegnap este Tündér:

- Hulla fáradt vagyok.

- Azt látom.

- Anya, te tudod mi az a hulla?

-  Igen, tudom.És te?

- Én is!

- No, mi az?

- Hát, amikor a hó úgy esik lefelé...

- Anya, te is erre gondoltál...?

- Ühüm, hát persze.

(Asszem ráérünk még foglalkozni a hasonlatokkal és metaforákkal...)