Utolsó nap (hétfő) az óvodában. Összevont csoportokban vannak, ezt nagyon nem szereti Tündér. Hazafelé újságolja:

 - Ma sírtam is az óvodában, mert annyira HIÁNYZOTTÁL...

 - Anya, a múltkor láttam olyan narancsot, ami citrom!  (talán a grapefruitra gondolt...)

 Keresztanyuék fekete cicáját figyeli:

 - Nézd, nyalja magát!

 - Igen. Ő így mosakodik. tisztálkodik.

 - Cili!! Hiába csinálod, úgyis fekete maradsz...

Szintén múlt héten vmelyik nap munkából megtérvén Tündér a következővel fogadott:

- Anya, én nem félek a muskátlitól !

- . Ennek örülök, én se félek tőle...

- Képzeld el, itt volt egy. Odatartottam az ujjam, rámászott, aztán elrepült és nem sírtam!

Hát így lett a muslicából - vagy, ahogy mi hívjuk muszkából - muskátli.

Egy másik sztori:

Tavaly kapott egy szőrmés, pihe-puha papucsot, de még nagy volt rá, így eltettük. A héten előszedte, felpróbálta, már jó a méret. Boldogan újságolja:

- Anya, már benőttem!!

Még mindig küzdünk Tündérke uszodaszemölcseivel. Újabb 3 db díszeleg a karján. Bőrgyógyászt egyelőre hanyagoljuk. Nem akarom, hogy megint nekiessen a gyereknek a kaparókájával, amúgy is retteg már tőle. Most ecseteljük minden reggel-este valami gyógynövényes lötyivel. Talán javul, az egyik mintha kezdene leszáradni . Maszat is mondja, hogy viszket, mikor bekenem, így nem nagyon szereti ezt a műveletet. Ráadásul a harmadik még nagyon picike, alig lehet megtalálni. Valamelyik reggel is keresem a felkarján, miközben ő már majd meg vesz a viszketéstől és csak kiabálja: Az már bemúlt anya, az már bemúlt!  

Tegnap délután a nagy melegre való tekintettel bent töltöttük a délután jó részét. Tündér alaposan szétpakolt, majd megéhezett. Vajas-mézes kenyeret kért uzsira, muszáj volt felügyelnem (ő nyomja a mézet a kenyérre a maciból), különben a frissen festett étkezőnek annyi. Közben Mama kérdi, hogy összepakolhatja-e a játékokat. Mondtam, hogy hagyja, majd én elrakom, ha végeztünk az evéssel. Tündér megszólal: Ne vitatkozzatok! Sokat szétpakoltam, jut bőven mindenkinek