Tündérszáj:

- Anya, van olyan, hogy valaki már felnőtt mégse nő gyereke?

Hétvégi közös ebéd. Őzpörkölt, krumpli, tészta, csemegeubi. Tündér nagy szemekkel figyel, amint ubi után vadászok a villával az üvegben: - Anya, vigyázz. Hínárt ne egyél! (Annyira tetszett, végül nem világosítottuk fel, hogy a kapor ab ovo nem az üvegben tenyészik...)

A gyermek lényege: nagy hangzavar, rajta némi kosszal.

Közös konferenciára utazik vonattal 10 jogász és 10 mérnök. Dacára a
mélyen gyökerező, antagonisztikus ellentétnek, beszélgetni kezdenek, és
kiderül, hogy mind a tíz jogász megvette a teljesárú menetjegyét, a
mérnökök összesen csak egy jegyet vásároltak. Izgulnak hát a jogászok,
tenyerüket dörzsölgetve várják, hogy a mérnökök jól lebukjanak. Amikor jön
a kalauz a mérnökök berohannak a WC-be.


A kaller odaér és dörömböl


- A jegyét, legyen szíves! - mire a mérnökök az ajtó alatt kidugják az egy
szem jegyet. A kaller bekiált nekik


- Köszönöm, további jó utat!


Égnek a jogászok, elhatározzák, hogy majd visszafelé ők is okosak és
trükkösek lesznek. Visszaúton úgy tesznek, mint a mérnökök odafelé,
viszont a mérnökök most egy jegyet sem vesznek. Ezt a jogászok végképp nem
értették, és már előre várták a mérnökök tuti lebukását.


Jön a kalauz a kocsi végében, ezért elindul a rohanás.


Jogászok az egyik WC-be, mérnökök a másikba. Nyomorog mindenki, mikor az
egyik mérnök odaoson a jogászok WC-jéhez, majd bekopog


- A jegyét legyen szíves...

Tegnap este Tündér:

- Hulla fáradt vagyok.

- Azt látom.

- Anya, te tudod mi az a hulla?

-  Igen, tudom.És te?

- Én is!

- No, mi az?

- Hát, amikor a hó úgy esik lefelé...

- Anya, te is erre gondoltál...?

- Ühüm, hát persze.

(Asszem ráérünk még foglalkozni a hasonlatokkal és metaforákkal...)

Tündér minden este kéri a feladatokat. Pl. ha van 2 almád és 3 banánod, akkor az hány gyümölcs? Kicsi gondolkodás, ujjacska nyitogatás-csukogatás majd magabiztosan mondja, hogy 5. Egész jól elszámolgat már így 10-ig. Mikor legutóbb Mamához vittem pár napra, mondtam neki, hogy esténként gyakorolhatnak összeadni. Mire Tündérfalat nagy boldogan: -Mama, én tudok már KIVONTATNI is!

Ebéd utáni szunyókából ébredünk, Tündér meg én a nagy ágyban:

- Mehetek színezni a szobámba? - kérdi ő álomittasan.

- Igen, csak előbb adj egy puszit!

- Akkor hozd ide a fejedet!!! 

(gyk: jóóó nagy ágyunk van...)

Apropó kokárda!

Ma reggel megvilágosodtam... A tavaszi kabátom oldalán tudniillik van egy kis fityula, olyan akasztószerű valami, csak kisebb. Sosem tudtam rájönni vajon mire való, a gyártó ugyan mi célból bigyesztette oda? Ma végre értelmet nyert a létezése: KOKÁRDA- TARTÓ

Hát nem fantasztikus?

Tündérem szótára újabb kifejezésekkel bővült. "Ezer örömmel!" Csak ennyit mondott, kérdésemre, hogy kidobná-e a szemetesbe a kiürült pudingos tasakot. Menten elolvadok...

Birkózunk. Körbe-körbe gurulunk, hol ő van fölül, hol én. Mostanában rafinált, kitámasztja magát kezével-lábával, hogy csakugyan nem tudom átfordítani. "Vedd fel az erődet, anya! Vedd fel az erődet!"   ... jó, majd igyekszem. 

Utolsó nap (hétfő) az óvodában. Összevont csoportokban vannak, ezt nagyon nem szereti Tündér. Hazafelé újságolja:

 - Ma sírtam is az óvodában, mert annyira HIÁNYZOTTÁL...

 - Anya, a múltkor láttam olyan narancsot, ami citrom!  (talán a grapefruitra gondolt...)

 Keresztanyuék fekete cicáját figyeli:

 - Nézd, nyalja magát!

 - Igen. Ő így mosakodik. tisztálkodik.

 - Cili!! Hiába csinálod, úgyis fekete maradsz...