Húsvét hétfő, reggel 6:23 (kb  ). Gyerekszobában ágybólkippattanós, matatós hangok. Csend. Szekrény-nyitogatás. Kutakodás. Szekrény-csukogatás.

Majd Tündér, mint a rakéta rohan át a hálón, teper le a lépcsőn, hóna alatt az ünneplős ruhája... Tündérapu álomittas, ám annál nagyobb pillantásokat vet az elsuhanó gyermek által hagyott kondezcsíkra. Kérdőn rámnéz. Vállrántás. Akkor talán tudjuk meg mi történt:

"Dojsan öltözzünk fel, mindjárt it vannak a locsolkodók!" 

Végül csak egy órácskát állt az ajtóban kirittyentve, percenként kérdezve, hogy mikor jönnek már. Apuci meglocsolta ugyan, de még pizsiben. Fél nyolckor apósom végre-valahára megjelent a kölnijével, verset mondott (De papó, apa is ezt mondta... ) és Tündér nagy örömére beindult a húsvéti busójárás. Végül még többen öntözték meg, mint vártuk...

/Közben átvettük a másik rittyentős ruhát, mert emez nem "pöjgős" ./

Nagyszombaton felsorakoztak a résztvevők A Nagy Kerti Tojáskereső Verseny előtt. Már alig várták a startot, mégis muszáj volt néhány csoportkép kedvéért A Nagy Piszpangbokor előtt glédába állítani őket. Hajrá mindenki! Nehéz volt az eseményeket követni, az unokatestvérkék hatan hétfelé szaladtak (egyikük még babakocsiban )- utólag nem is tudom már ki lett a győztes. Nem is az a fontos. A Nyuszi így is elhozta mindenkinek, ami jár. ÉÉÉÉÉÉÉSsss gyönyörű szép idő volt!!!!!! Tündér eddigi éltében ilyen még nem volt. Szegények hol téli nagykabátban-kesztyűben kutattak a tojik után, hol a szobában dugdostunk a szakadó eső miatt. Ez amolyan igazi húsvéti hangulatos délelőttre sikeredett.

Nálunk már áll a tojásfa! Vagyis inkább ázik... a barka a vázában. Csemete díszítette, a tojások Tündéranyu keze munkáját dícsérik. A képen nem a teljes létszám látható...

Még pocakosan (hű, már 5 éve ) készítettem őket ráérős óráimban. /Manapság 1: ilyen nincs ; 2: ha van, akkor alszok/ Azóta is jól bírják. Bár már sokat elosztogattam. Akit érdekel, hogyan készült, szívesen megírom. Itt nem untatnám a jónépet a tojáson alkalmazható patchwork-módszer rejtelmeivel... Kicsit időigényes ugyan, de nem olyan nagy vaszisztdasz, amilyennek látszik.

Ja, igen. Köszönöm tesókám, hogy megtanítottad!

Új szenvedély Tündérmaszatnál a vérszívó-bogár befogás. Folytatván édesanyukája kedvelt (ősgyermekkori) elfoglaltságát, rákapott eme cifra ízeltlábúak gyűjtésére. Szikszón találta az elsőt az udvaron. Remélvén, hogy végre abbahagyhatjuk a fogócskát (ő motorral én by láb) kértem keressen még párat. Gondoltam ellesz vele egy jó darabig (Tekintettel a vérszívóbogarak 0,01 db/m2-es udvari népsűrűségére). Tíz perc múlva hozott vagy ötvenet...  Kis rafinált. Rögtön észrevette, hogy a jószágok a kert hátsó részében szeretnek sütközni csapatostul. Azóta nevelgetjük őket egy hatalmas befőttesüvegben. Esznek, isznak, az állatvédők kedvéért jelentem: még egy sem fordult fel. Ez az állapot addig marad így, amíg holnapután meg nem érkezik Fannihugi. Akkor a bociszemes meózás után azonnal szabadon eresztjük őket. Ígérem!

A kis aranyoskák hivatalos neve egyébként:  verőköltő bodobács (Pyrrhocoris apterus) egy közismert és elterjedt európai poloskafaj, amely nevével ellentétben nem a bodobácsok (Lygaeidae) rokona, hanem a verőköltő poloskák (Pyrrhocoridae) családjának tagja. Népnevei között a katonabogár, illetve a teljesen helytelen suszterbogár és fülbemászó is szerepel.

Hogy mifelénk miért hívják vérszívónak? Talán mert piros (és bár pöttyös is - mégsem katica  )... Egyébként bizton állíthatom, hogy ez az elnevezés is teljesen helytelen: nem szív vért, még csak nem is csíp! Nem kártékony a kertre nézve, és ugyanúgy szeret sütkérezni a tavaszi napfényben, mint én 

... a gyerekszobában.

Múltkorában nálunk járt Tündér kis barátnője az apukájával. Jómagam korán elköszöntem, szólított az éjszakás műszak. A gyerekek sokáig játszottak az apukák felügyelete alatt. Reggel nyusziszemekkel hazaérvén a következő látvány fogadott. Csak majdnem vágtam hátast...

     Délutánig így maradt. Mikor Tündér hazaért az oviból közösen rendet raktunk. Egy órába tellett

Tündérke még soha életében nem nézett végig egyetlen nagyobb volumenű rajzfilmet sem. A 10-15 perces epizódokból álló szösszenetkék jönnek be neki, azokat akár végtelentve is... ha hagynám. Van továbbá egy rajzfilmslágeres CD-je, amit a kocsiban szoktunk hallgatni. Tegnap Lillafüredről hazajövet is az szólt, újra és újra kérte a Hófehérke-egyveleget, annyira szereti a törpeindulót (hej-hó). Közben meséltem neki, hogy ezt hol és mikor éneklik a törpék, nagyon kíváncsi lett. (Még meseolvasásnál sem volt türelme végighallgatni egyetlen Grimm-mesét sem. Fogalma sincs ki az a Hófehérke, Hamupipőke stb.) Kérte otthon, hogy tegyem be neki a Hófehérkét, mert ő bizony most megnézi. Hát jó, legyen. Legnagyobb meglepetésemre még fél óra múlva is a képernyőt bámulta, nagy átéléssel. Óriási öröme volt, mikor meghallotta a törpék jól ismert dallamát. Végre megérett hát rá, hogy egy hosszabb cselekményt is le tudjon követni. Ami ezután következett, arra azonban nem számítottam. Egyszer csak rohan ki a szobából zokogva, szeméből záporoznak a könnyek. Alaposan rámijesztett, azt hittem megütötte magát. Végül kinyögte, hogy azért sír, mert Hófehérke megette a mérgezett almát és.. és... És a végét persze nem látta, mert nem bírta elviselni a törpék bánatát. Szegénykémet alig lehetett megvígasztalni, együtt néztük meg a végét, hogy megnyugodjon. Eszem azt az érzékeny kis szívét, megsiratja Hófehérkét...   

Legközelebb jóelőre felkészítem a gyereket, mielőtt Csipkerózsika megszúrná az ujját

Apropó kokárda!

Ma reggel megvilágosodtam... A tavaszi kabátom oldalán tudniillik van egy kis fityula, olyan akasztószerű valami, csak kisebb. Sosem tudtam rájönni vajon mire való, a gyártó ugyan mi célból bigyesztette oda? Ma végre értelmet nyert a létezése: KOKÁRDA- TARTÓ

Hát nem fantasztikus?

Arany János: Nemzetőr-dal

Süvegemen nemzetiszín rózsa,
Ajakamon édes babám csókja;
Ne félj, babám, nem megyek világra:
Nemzetemnek vagyok katonája.

Nem kerestek engemet kötéllel;
Zászló alá magam csaptam én fel:
Szülőanyám, te szép Magyarország,
Hogyne lennék holtig igaz hozzád!

Nem is adtam a lelkemet bérbe;
Négy garajcár úgyse sokat érne;
Van nekem még öt-hat garajcárom...
Azt is, ha kell, hazámnak ajánlom.

Fölnyergelem szürke paripámat;
Fegyveremre senki se tart számot,
Senkié sem igaz keresményem:
Azt vegye hát el valaki tőlem!

Olyan marsra lábam se billentem,
Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem:
De a szabadságért, ha egy íznyi,
Talpon állok mindhalálig víni. 

Kár, hogy mostanság a hazafiasság már egészen más jelentést hordoz. Változó vilgágunkban ez is a visszájára fordult. A magam részéről inkább nem óhajtok ma hazafi lenni. Csak szerényen kitűzöm kokárdámat...

Kipihenten és télies élményekkel gazdagon tértünk meg Galyatetőről. A z időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, hol viharos szél fújt, hol a hó szakadt, legtöbbször mindkettő egyszerre . Gyakorlatilag egy alkalommal volt napos, szélcsendes, gyönyörű madárcsicsergéses tavaszi időjárás, pont a gyerek alvásidejére időzítve. Így a levegőzés elmaradt, a hegyi klímát jobb híján az ablakon engedtük be. Azért a wellnesben is jól eltöltöttük az időt. A nőnapi vacsorán is teljesült mindenki kívánsága. Anyunak volt raguleves, Apunak harcsapaprikás, Tündérfalatnak szilvásgombóc . (Sikeresen le is ette az ünneplős ruháját...) Kismaszatom felfedezte továbbá a konditermet, minden alkalommal, ha elmentünk előtte, "sétált" pár kört az elliptikus tréneren. Bekukkantott a gőzfürdőbe, majd azzal a lendülettel rohant is kifelé...Esténként vacsi után elnyújtóztunk az X-box szobában. Nem a számítógépes játékok kedvéért, ááá, ki se próbáltuk! Viszont marha jó a babzsák fotelekben tespedni, míg a csemete kibolondulja magát a tengernyi plüss között.

Hófúvásban indultunk haza, esőben érkeztünk meg.

Kedden a szokásos ovistorna utolsó tíz percében a szokásos fogócska közben Tündér összefejelt egy másik kislánnyal. Nem volt sírás, nem volt könnycsepp, viszont helyes kis dumó nőtt a szeme alá. Másnapra klasszul belilult-kékült. Óvodában reggel nem szóltam róla, nagy a nyüzsi olyankor, Tündér csak átöltözik, aztán rohan be a kis barátnőjéhez. Délután az óvónő kéztördelve fogad, hogy hát az úgy volt, hogy a Pistike odavágott a ragasztóstifttel a gyerek szeme alá, ők beborogatták rögtön, de...  Na akkor már felvilágosítottam, honnan is ered valójában a szép zöld folt.