Végre itt a március, szép új virágos "ruhát" kapott a blog. Az időjárás még hűvös és esős, de megállíthatatlanul robogunk a tavasz felé! Az is lehet, ha majd egyszer kisüt a napocska (amire mostanában nem sok esélyt látok), rögtön belecsöppenünk a nyárba. Nem bánnám !

Kisfalatmaszatom már két hete jár óvodába, remélem a bacik és vírusok most egy darabig elkerülik. Hétvégén újra Galyatetőzünk, az egész család nagyon várja. Üsse kő a vacak időt, akkor is jól fogjuk érezni magunkat!

Remélem az idő is úgy gondolja, hogy a leköszönő februárral vége is a télnek és beköszönthet a várva-várt TAVASZ! Tündér mindenesetre tegnap így jött haza oviból: Képzeljétek, az oviban már tavasz van!  Nincsen hó csak ilyen icike-picike (mutatja a kis mazsola ujjaival). Azért lefekvés után elárulta: Azért vagyok szomorú mert sokára fogom látni a havat... Megnyugtattam, hogy azért a nyárban is vannak jó dolgok...(mintha nem tudná).

Néhány hete emlegeti, hogy Mamánál akar aludni. Most hétvégén végre teljesül a kívánsága. Reggel felkerekedtek és leautóztak Mamához. Kértem, hogy jól viselkedjen, ha máskor is menni akar. Mama most adta le a drótot: Tündér alszik, de előtte megkérdezte, hogy elmondja-e majd apának és anyának, hogy milyen jó gyerek volt. Naná!

Pénteken volt az ovis farsang. Tündérpofa is meggyógyult, így nagyon készültünk rá. Sütöttünk kétféle sütit, beszereztük még a szükséges kellékeket, ruhapróba, arcfestés-próba, aztán hajrá! Kis tavaszkirálynőm ciklámen szaténruhában koronával, jogarral, virágokkal az arcán nagyon szép volt! Szinte mindenki ott volt a csoportjából. Volt még egy pár királynő, Hófehérkék, tündérek meg kb. 8-10 pókember . Jól sikerült a kis rendezvény, vetélkedővel, apró ajándékokkal, tánccal, sok sütivel. Tündérkét alig lehetett hazavasalni. No majd holnap meglátjuk, milyen kedvvel indul újra óvodába...

Gazdag Erzsi: Itt a farsang

Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.

Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár.
A kávészem int neki,
míg az örlő pergeti.

Heje-huja vigalom!
Habos fánk a jutalom
Mákos patkó, babkávé,
ez aztán a parádé.

Hétvégén Tündérapu bábszínházba vitte kicsi lányát. Eme prgram most nem csupán a csemete szórakoztatását volt hivatott szolgálni. Ugyanis nem más volt műsoron, mint gyermek-(és fenőtt)korunk nagy kedvence, Vitéz László. Tündér azóta minden nap előadja, hogy kólintotta kupán a palacsintasütős bácsi az ördögöket. Jajj, teljesen át tudom érezni a lelkesedését! Én is imádom!

Újra betegesen. Tündérmaszat otthon töltött két hetet gyógyulgatás címen, hogy aztán kemény három() nap óvoda után lázzal ébredjen. Most a mandulája, a változatosság kedvéért.... Olyan taknya-nyála egybe állapot. Úgy unom már, de ez van. Szegénykém most megint szobafogságra ítélődött és csak nyeli a gyógyszereket. De most mát tényleg veszek neki immunerősítő tablettát. Hátha...  Az idő egyébként újra télies. Jó sok havat jeleztek előre, vajh mi lesz belőle Eddig kb 3 centi, az is összeesett és olvadt. Várjuk a többit...

"Miért van az,hogy a sötéttől félő gyermek pillanatok alatt kamasz lesz,aki egész éjjel kint akar maradni?"/ Doug Larson/

E kérdésre nem feltétlenül tudom a választ. Tény, hogy mi még csak az első fázisnál járunk. Tündérfalat első két évében mintaelalvó volt. Kiságyba betesz, kakaó,puszi,  sötétség. Tíz perc múlva már húzta is. Majd néhány hónap alatt eljutottunk odáig, hogy igényli ottlétemet elalvásig: "Félek!" címszóval. Hogy mitől? Ő maga sem tudja. Közben nagyágyba költözött, (nem a miénkbe ), eltelt újabb két év és én még mindig az elalvó gyerek mellett virrasztok. Számomra ez nem teher, sőt! Ha elaludt gyakran kedvem sincs otthagyni. És a kezdő idézet apropójaként remélem még jódarabig így marad...Hideg ráz már a gondolattól is, hogy egy nap ilyen kérdés merül fel nálunk. Vááá!!!! Muszáj kihasználni minden értékes pillanatot, puszit, érintést!  

Tegnap modellkedtem. Egy műköröm vizsgán. Ennek eredményeképp szép tarka körmökkel értem haza. Tündér megcsodálta, ő is kér ilyen virágosat, meg amolyan csillogót stb. Jó, délután úgyis megyünk újra, majd anyáét egyformára, Maszatét tarkára csinálja "unoka-sógornőm". Úgy is lett. Közben az aprónépnek sikerült kiborítani egy doboz csillámot és felfordítani a lakást. Mire hazaértünk Tündér elhagyott két virágot, volt ám sírás-rívás! ("Soha többé nem mosom meg a kezem") Még jó, hogy a héten sem megy oviba, addigra csak lekopik....

Szóval még otthon regenerálódik kicsit a Manó, a köhögés szinte elmúlt. Minden nap kimozdulunk pár órára. Bár ma esik az eső, valószínű marad a szellőztetés. 

Tegnap este gyurmáztunk: ő pogácsát készít, meg mindenféle formát szaggat, jómagam pedig "belenyomkodós" figurákat alkotok. Kétféle színből egy egész helyes kis mackót sikerült elővarázsolnom. Tündér nézi, hűű. Forgatja, óvatosan behelyezi a többi közé.

- Annyira hálás vagyok!

- Miért?

- Mert ilyen macikát csináltál...

Nap, mint nap előáll valami új dumával