... a fogváltás.

Már nagyon lóg .

Pont ez bújt ki először 2005 áprilisában. Jól "megkínlódtunk" vele. Magas láz, hasmenés. Aztán volt nagy öröm, mikor koccant a kanál. Rögtön másnap bújt is a ketteske.

És most hipp, hopp - megválik tőle. Sírjak vagy nevessek

Novembertől korcsolya oktatás kezdődik az oviban, illetve a városi jégcsarnokban. Beírattam Tündért, hátha jobban belejönne, mint az elmúlt szezonokban. Mindamellett kapott klassz kis sídzseki-nadrág együttest, aminek kicsit lötyög a dereka. Sebaj, nadrágtartó vadászat és a dolog megoldva. Felpróbáljuk, beállítjuk, pont jó lesz a gatyi korizni. Amikor is pityeregni kezd, hogy ő nem akar korizni menni. De hát megy a csoport fele, biztos tök jó lesz. Nem és nem. Könnyek. És mégis, miért nem? Mert majd kicsúfolják a csúnya kék korcsolyája miatt.... Mamma mia...  Jó,jó, nem is olyan csúnya az (örököltük). De igen. Még több könny. Végül kisütöttük apával, hogy majd befesti neki. Józsasínre. Szerencse, hogy van piktor a családban.

Így szeptember közepe táján talán illene erről is szót ejteni. Megkezdődött. Ennyi.  Tündér amolyan nagylányosan hol alszik, hol nem már az oviban. Otthon szinte mindig. Egyszer már hazakönyörögte magát délben. Húzós lesz így még ez a két év... Új óvónénit is kapott és végre körbepuszilhatta hőn szeretett dadusát és barátnőit. Még nem verték meg és nem hozott haza különösebb harci sebeket. Hát, ez is valami.

Sikeresen, egy hónap késéssel megejtettük Tündér 5 éves státuszvizsgálatát. Miszerint 114 cm és 17,5 kg. Ez volt a könnyebbik része. Kaptunk továbbá beutalót látásvizsgálatra, valamint vér-és vizelet laborra . ÁÁáá. Egészen a vérvétel reggeléig nem is szóltam neki, minek stresszeljen szegény gyerek. Aznap reggel viszont, amikor felkelt és mondtam, hogy megyünk a kórházba rögtön nekem szegezte a kérdést: ugye nem kapok szurit? (Vajon honnan neszelte meg???) Mit mondhattam volna neki?! Megbeszéltük, hogy mi fog történni... Azon nyomban sírva is fakadt. De talán így volt jó. Otthon letudtuk a lelki részét, így a fizikai sem volt annyira fájdalmas. Mindenesetre egész könnyen megúsztuk.Persze elég kegyetlen tud lenni: fogd le a gyereked miközben szurkálják. És még biztasd is miközben legszívesebben ordítanál. A lelkem ordított is. Akkor már két napja ment a hasam. Egy szó, mint száz: a lelet alapján minden oké, kapott egy kis vasat és a szeme is jó. Hurrá!

Hát nem?

Itt még egy komoly beállítást is csinált:

Lassan komolyan foglalkoztat egy gyerek digigép-vásárlás. De olyan szegényes a piac ezen a téren....

Elkészült a csilis bab csili nélkül, készenlétben álltak a gyerekzene CD-k és még a lufik sem durrantak el mikor a vendégek délelőtt megérkeztek. Tündér ötödik születésnapján végre nem esett az eső! Klassz kis kertiparti kerekedett azon a vasárnapon. Rokonok, barátok, ajándék halmok. Tánc, móka, kacagás. És a torta! Egy főnyeremény! Egész eddigi évek összes cicás-kutyás-epres-tejszínes-rózsaszín álom tortái között A DOBOS viszi a prímet. Tündérnél mindenképp. Végre először jóllakott a szülinapi tortájából és nem csak a díszítésbe nyalakodott bele. A marcipánfigurával kezdte. Sebaj, ő választotta, ha úgy akarja, hát egye meg. /Anno egy évtizedig féltve őriztem Vuk figurámat ./ A gyertyatartó kukackát azért eltette emlékbe.

Összességében minden jól sült el. Számomra a legkedvesebb mégis az volt, mikor kora délelőtt még csak 3-an ünnepeltünk, készülődtünk, díszítgettünk, lestük Tündér minden kívánságát.

Még sok ilyen szép napot!

Még három nap és Tündér 5 éves lesz. Már!!! Nagy a készülődés a vasárnapi banzájra. Tündér most először nyilatkozott, hogy mit is szeretne kapni. Erős behatás érte Mamánál a mesecsatorna reklámblokkja közben . A kívánsága(i):

Remélem szeret majd velük játszani. Viszonylag kevés utánajárással sikerült rájuk bukkanni. És persze lesz még meglepetés is:

Valamint egyéb apróságok. Na és persze a torta: Vagy valami hasonló... a lényeg, hogy dobos legyen!

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT TÜNDÉRKÉNK!!!

Névnapja alkalmából kedves sógorom múlt hétvégén elvitte Tündér fenekét kisvonatozni. Diósgyőrből Garadnáig. Tündérapu tette fel őket és ment értük a végállomásra. Útközben minden állomáson megállt integetni, kurjongatni. A fél vonat rajta röhögött. Sebaj, mindent a csipásért!

Tündér még sosem ült vonaton. Legalábbis igazi "nagy" vonaton. Néha Mamát kikísértük az állomásra és integettünk. S, ha a reggeli kakaónál mondom neki, hogy "kapd be gyorsan, mert bekapja a kalauzbácsi", csak legyint: - Anya, olyan nincs is! Hát ma (? tegnap) megtapasztalhatta. Milyen amikor neki integetnek, milyen mikor sípol a kalauzbácsi. Mamával felszálltak egy igazi nagyvonatra és hazavonatoztak. Tetszett, csak rövid volt. Kocsival még rövidebb az út, mégis unja... ki érti ezt???  

Nyakunkba vettük a várost Tündérfalattal, bejártuk az ékszerboltokat. Volt ahonnan nagy lendülettel fordultunk is kifelé az elképesztő árak miatt. Kevés helyen akadt igazi kislány fülbevaló, sok volt a bébi, a többi inkább felnőttes. Nagyjából az ötödikben akadtunk rá a megfelelőre. Sőt, nemcsak kedvezményt kaptunk az árából, hanem a kedves eladóhölgy rögtön be is tette Tündér fülébe. (HAGYTA!) Ez nekem mindent megért! Azóta is lesem minden nap, megvan-e ...

Tündér nagyon boldog vele, mindenkinek mutogatja, kérdezgeti szép-e. Naná!