Tündérmaszatom elhagyta a fülbevalóját. Nem tudni hol és mikor. Annyi helyen megfordult az elmúlt hetekben, strandon, egyik mamánál, másik mamánál, keresztanyunál, hogy megtalálni valószínűleg már nem fogjuk. Kár! Ez volt gyakorlatilag az egyetlen típusú fülbevaló, ami bevált...

Tündér öt hónaposan szenvedte el a fülbelövés nem túlságosan nagy kínját. Neki az volt... Percekig mozdulatlanul tartani az álmos fejét, ráadásul mindezt egy erőszakos csípőultrahang - vizsgálat után. Megizzadt a kozmetikus, mama és én is mire belevarázsoltuk a gyönyörűséges háromcsillagocska-fülbevalót a kis mazsola cimpájába. A történet a cserével folytatódott egy hónap múlva. Bébi-karika került a csillagok helyére, viszonylag könnyen, kerianyó közreműködésével. Ezt sikeresen ki is nőtte, mire egy éves lett (valóban bébi fülbevaló volt) és kapott egy cicásat kereszttől. No ennek cickának a farka folyton beleakadt a textilpelusba és minden egyéb hálós anyagba. Lefaragtattam. Ezután folyton kinyílt, többször találtam meg a kiságy rejtett zugaiban. Még, jó, hogy nem a gyerek szájában... Akkor újra csere, sírás - rívás. Bekerült az én lencsikém. 20 hónaposan eltöltöttünk egy éjszakát a kórházban. Fülbevaló újra ki. Kicsi cirkusszal fülbevaló újra be. De a lencsike se bizonyult a legjobbnak. El-elhajlott, kikapcsolódott, bár ki nem esett. És akkor kaptunk egy kis köveset egy jó baráttól. Aranyos, masszív, nehezen nyílik. Lássunk hát hozzá újra a cseréhez. Nagy cirkusz. De a fülbeveló végre bekerült és benn is maradt egészen a múlt hétig. Tündérapu szerint a hullámfürdőben esett ki... Megpróbálkoztunk a kis karikámmal, de azt nagyon szét kell feszíteni a bekapcsoláshoz, nem engedi.

Úgyhogy fülbevaló vadászatot tartunk a napokban. Szép legyen, köves legyen, könnyen kapcsolódjon be és nehezen ki és ne legyen túl drága, hogy ne sajnáljuk, ha mégis nyoma vész. Hát elvárások azok vannak... remélem sikerül megfelelőt találni, és hogy Tündér is hajlandó lesz kibírni a cserét. Muszáj lesz.

Ezeket a képeket Tündér készítette. Ő így látja a kertet. Egy négyésféléves szemszögéből:

Egyre többször kéri el a gépet, nagyon szeret fotózni. Vannak (?) már talán gyermek digigépek is, csodálatos ajándék lenne számára. Kattogtatna ezerrel

A több napos sütis-csokis eszem-iszom után egy éjjel Tündér átkiabál az ágyából - Anya! 

Anya kiugrik a nyoszolyából, lóhalálában átbiceg a fájós térdével, hogyy megnézze mi baj, és egyúttal menetrendszerűen betakargassa csemetéjét.

- Anyaaa, anya mit sütsz???

- Majd meglátod, csak aludj nyugodtan...

 Úgy is lett. Reggelre elfelejtette az egészet.

Tündérke még soha életében nem nézett végig egyetlen nagyobb volumenű rajzfilmet sem. A 10-15 perces epizódokból álló szösszenetkék jönnek be neki, azokat akár végtelentve is... ha hagynám. Van továbbá egy rajzfilmslágeres CD-je, amit a kocsiban szoktunk hallgatni. Tegnap Lillafüredről hazajövet is az szólt, újra és újra kérte a Hófehérke-egyveleget, annyira szereti a törpeindulót (hej-hó). Közben meséltem neki, hogy ezt hol és mikor éneklik a törpék, nagyon kíváncsi lett. (Még meseolvasásnál sem volt türelme végighallgatni egyetlen Grimm-mesét sem. Fogalma sincs ki az a Hófehérke, Hamupipőke stb.) Kérte otthon, hogy tegyem be neki a Hófehérkét, mert ő bizony most megnézi. Hát jó, legyen. Legnagyobb meglepetésemre még fél óra múlva is a képernyőt bámulta, nagy átéléssel. Óriási öröme volt, mikor meghallotta a törpék jól ismert dallamát. Végre megérett hát rá, hogy egy hosszabb cselekményt is le tudjon követni. Ami ezután következett, arra azonban nem számítottam. Egyszer csak rohan ki a szobából zokogva, szeméből záporoznak a könnyek. Alaposan rámijesztett, azt hittem megütötte magát. Végül kinyögte, hogy azért sír, mert Hófehérke megette a mérgezett almát és.. és... És a végét persze nem látta, mert nem bírta elviselni a törpék bánatát. Szegénykémet alig lehetett megvígasztalni, együtt néztük meg a végét, hogy megnyugodjon. Eszem azt az érzékeny kis szívét, megsiratja Hófehérkét...   

Legközelebb jóelőre felkészítem a gyereket, mielőtt Csipkerózsika megszúrná az ujját

Remélem az idő is úgy gondolja, hogy a leköszönő februárral vége is a télnek és beköszönthet a várva-várt TAVASZ! Tündér mindenesetre tegnap így jött haza oviból: Képzeljétek, az oviban már tavasz van!  Nincsen hó csak ilyen icike-picike (mutatja a kis mazsola ujjaival). Azért lefekvés után elárulta: Azért vagyok szomorú mert sokára fogom látni a havat... Megnyugtattam, hogy azért a nyárban is vannak jó dolgok...(mintha nem tudná).

Néhány hete emlegeti, hogy Mamánál akar aludni. Most hétvégén végre teljesül a kívánsága. Reggel felkerekedtek és leautóztak Mamához. Kértem, hogy jól viselkedjen, ha máskor is menni akar. Mama most adta le a drótot: Tündér alszik, de előtte megkérdezte, hogy elmondja-e majd apának és anyának, hogy milyen jó gyerek volt. Naná!

Újra betegesen. Tündérmaszat otthon töltött két hetet gyógyulgatás címen, hogy aztán kemény három() nap óvoda után lázzal ébredjen. Most a mandulája, a változatosság kedvéért.... Olyan taknya-nyála egybe állapot. Úgy unom már, de ez van. Szegénykém most megint szobafogságra ítélődött és csak nyeli a gyógyszereket. De most mát tényleg veszek neki immunerősítő tablettát. Hátha...  Az idő egyébként újra télies. Jó sok havat jeleztek előre, vajh mi lesz belőle Eddig kb 3 centi, az is összeesett és olvadt. Várjuk a többit...

"Miért van az,hogy a sötéttől félő gyermek pillanatok alatt kamasz lesz,aki egész éjjel kint akar maradni?"/ Doug Larson/

E kérdésre nem feltétlenül tudom a választ. Tény, hogy mi még csak az első fázisnál járunk. Tündérfalat első két évében mintaelalvó volt. Kiságyba betesz, kakaó,puszi,  sötétség. Tíz perc múlva már húzta is. Majd néhány hónap alatt eljutottunk odáig, hogy igényli ottlétemet elalvásig: "Félek!" címszóval. Hogy mitől? Ő maga sem tudja. Közben nagyágyba költözött, (nem a miénkbe ), eltelt újabb két év és én még mindig az elalvó gyerek mellett virrasztok. Számomra ez nem teher, sőt! Ha elaludt gyakran kedvem sincs otthagyni. És a kezdő idézet apropójaként remélem még jódarabig így marad...Hideg ráz már a gondolattól is, hogy egy nap ilyen kérdés merül fel nálunk. Vááá!!!! Muszáj kihasználni minden értékes pillanatot, puszit, érintést!  

Tegnap modellkedtem. Egy műköröm vizsgán. Ennek eredményeképp szép tarka körmökkel értem haza. Tündér megcsodálta, ő is kér ilyen virágosat, meg amolyan csillogót stb. Jó, délután úgyis megyünk újra, majd anyáét egyformára, Maszatét tarkára csinálja "unoka-sógornőm". Úgy is lett. Közben az aprónépnek sikerült kiborítani egy doboz csillámot és felfordítani a lakást. Mire hazaértünk Tündér elhagyott két virágot, volt ám sírás-rívás! ("Soha többé nem mosom meg a kezem") Még jó, hogy a héten sem megy oviba, addigra csak lekopik....

Szóval még otthon regenerálódik kicsit a Manó, a köhögés szinte elmúlt. Minden nap kimozdulunk pár órára. Bár ma esik az eső, valószínű marad a szellőztetés. 

... a kedves látogató, aki nálunk jár(t). Tündérmanó kapott jó erős "lórúgás" antibiotikumot, ma vette be az utolsó adagot. Mellé hörgőtágító kúpot. Na ez kemény. Mármint a beadása. Tündér úgy fél tőle, mint a tűztől (vagy még annál is jobban). Tegnapelőtt este apuja ígéretet tett, hogy az összes diafilmet levetíti, ha hagyja magát. No ez felelőtlen kijelentés volt, mivel Manónk a kínkeserves kúpbeadás után kegyetlenül behajtotta rajta. És Apu csak olvasott és olvasott meg tekert és olvasott...kb másfél órán keresztül. De az éjszakák legalább már nyugodtak. Napközben még köhög kicsit, majd csak alább hagy ez is. Holnap újra dokinéni és megtudjuk a frankót mi a helyzet hurutügyben. Jó lenne még jövő héten is otthontartani, nehogy megint fokozódjon a köhögése. Közeleg az influenzajárvány is, szívderítő .

Itt az újabb végeérhetetlen orrfolyós-köhögős időszak.  Tündér már hetek óta köhög kisebb-nagyobb intenzitással, hol hurutosan, hol szárazan. Most épp a már-már elviselhetetlen kategóriában nyomja, ugat napközben, de legfőképp éjjel. Holnap újra dokinéni, valószínűleg újabb antibiotikum-kúra. (Csúnya sárga váladék ürül az orrából, a torkából is). És persze kényszer oviszünet. Gond egy szál se, megoldjuk csak legyen jobban. Holnap kipróbáljuk a mézes hagymát (már ázik) és a hagymateát, már ha hajlandó elfogadni...

Amúgy nagyon várja már az ovis farsangot, nem tudom még pontosan mikor lesz. Varázsló szeretett volna lenni, aztán rábeszéltem a királynőre, ha már ott lóg a ruha a szekrényben. Jövőre még mindig lehet varázsló  Múlt héten volt arcfestés az oviban, hazaállított nagyon szép lila kacskaringókkal és ezüst pöttyözéssel a bóbitáján. Csodaszép volt, csak azt nem tudtam, vajon mivé is vált a gyermekem (mennyivel könnyebb lett volna felismerni egy cica vagy nyuszi, esetleg bohóc arcot...). Majd felvilágosított: ő a tavaszkirálynő Betojok...tényleg...