Tündérmóka lassan kilábal a mandulagyusziból, már csak az orrfolyásán kéne finomítani . Ehelyett Tündérapu-anyu krákog és szipog menetrendszerűen. Mama pedig végre megkapta az utolsó kemóját. Jipijéééé!!! Túl még nincs rajta, de végre kezdődhet a lábadozás!

Sikeresen és néhány kellemetlen élménnyel gazdagabban zártuk Tündérke táncvizsgáját. A szervezés kritikán aluli volt, sejtésünk, hogy az egész csupán a szülői buksza megfejéséről szól beigazolódott... Az alagsorban (kazánház?) való öltözéstől az órákig tartó tanácstalan várakozáson túl (mert a szponzorok bemutatása minden tízpercben fontosabb volt a kicsik mihamarabbi szerepeltetésésnél) végül nem is láttam fellépni a lányom. A munka elszólított. Ki hitte volna, hogy du. 3-tól este 1/2 7-ig nem kerül színpadra. Én nem... A drága belépőjegy is a kukában végezte, ugyanis a teljes műsorból nem láttam semmit, a gyerek kezét fogva az előtérben, hogy el ne tűnjön a több száz fellépő közt. Megcsömörlöttünk. Asszem, ebből ennyi elég volt...

Mindeközben persze változatlanul folyik az adventi készülődés. A héten hozzálátunk mézeskalácsot sütögetni, beszerezni ami még kell és ajándékokat csomizni is kéne lassan . A fenyőfánk pedig kis masnival a nyakában várakozik a faiskolában, hogy nem egészen egy hét múlva karácsonyi pompába öltözködjék . Már csak egy kis hóesés kéne! A fehér karácsony esélye a mai előrejelzések alapján 30-50% a mi régiónkban. Ebből még lehet valami...

Nálunk is megkezdődött a várakozás, készülődünk a Karácsonyosdira .

Hétvégén felkerültek a csillogó-villogó alkalmatosságaink a megfelelő helyre. Idén új vendég is érkezett, az erkélyen kukucskáló Mikulás személyében. Meglepi volt a gyereknek, Papó titokban szerelte fel. Tündér nagy műgonddal járta körbe, megtapogatta, kinyomta (volna) a szemét (ha nincs rajta szemüveg) és szerette volna kibontani a zsákját, majd sajnálattal vette tudomásul, hogy erre még várni kell. Tegnapelőtt (...? igen!) végre kinyithatta az adventi naptár első ablakát, és boldogan falatozta a kis csokikát.

Maszatfalat gyönyörűen énekli a Hulla a pelyhest, már ami a szöveget illeti. A dallammal és az énekhanggal akad némi probléma, persze mit várjunk szegény gyerektől két botfülű szülő sarjaként .

Készítettünk karácsonyfadíszeket is só-liszt tésztából, 4 szín borssal, szegfűszeggel díszítettük a kiszagatott csillag, karifa, gomba, kifli és sok egyéb formákat. Most száradoznak, majd festés és lakkozás vár rájuk.

A gyerek pénteken, vasárnap, hétfőn és kedden találkozik majd a Mikulással. Az óvodában, barátoknál, munkahelyen és a Mukilásvonaton. Az idén otthonra nem jön, legalábbis fizikai valójában nem  (talán érthető miért). Már látom, ahogy elárasztanak minket a csokimikik. Persze Tündér nem eszi őket. Csak azt, amelyik csörög . (GY.k.: Smarties van benne). Rafkós a kiscsaj. Üres Mikulás már nem is Mikulás. Ők általában sütemény(b)en végzik. Ha ugyan szét nem olvadnak majd a nagy decemberi napsütésben az ablakban. 

Tündérke múlt héten megírta levelét a Nagyszakállúnak (tollbamondással ). A levélben minden szerepelt, amit Maszat a szobában látott - szőnyegtől a körömcsippantóig . Aztán kértem, hogy hunyja be a szemét és úgy gondolja ki, hogy mit szeretne. Háát, sokra nem jutottunk... Kért még mackót az eddigi 100 mellé és egyéb már meglévő játékokat. Mindenesetre a levelet borítékba tettük, megcímeztük és feladtuk - azaz kiraktuk az ablakba. A Mikulás nagyon ügyes volt, reggelre el is vitte.

Minden este elénekeljük a Hull a pelyhest és a Télapó itt van-t, illetve gyakoroljuk a verset, amit a Mikulásnak el fog mondani (vagy nem). A következőt választottuk:

Donászy Magda: Télapó ünnepén

Tipp-topp, tipp-topp,
Ki jön a nagy hóban?
Kipp-kopp, kipp-kopp,
Ki van az ajtóban?

Itt van már a
nagyszakállú
Télapó! Csupa hó!
Puttonyában dió, mogyoró!

Csitt-csatt, csitt-csatt,
örül a sok gyermek.
Hipp-hopp, hipp-hopp,
Télapó itt termett.

Mit hozott a
nagyszakállú
Télapó? Csupa jó!
Puttonyában dió, mogyoró!

Most figyelem csak, Karácsonyig 65 napvan hátra. Az már nem olyan sok, két hónap meg egy pici. Az áruházak már teljes gőzzel készülnek, a legutóbbi akciós újságban helyt adtak a karácsonyi limlomoknak is. Holott még a mécseseket kellene ajnározni. Ki érti ezt? Én nem. Egyébként már többmindenre gondoltam ajándékvásárlás terén, s mivel Tündérbogyó még nem olvassa a blogot most készítek is erről egy listát, hátha később elfelejtem:

- fésülhetős babafej  (persze nem a beszélős majdnem huszonezres fajtából) A család ugyanis egyre kevésbé viseli jól a modellkedést a kis "sodrásznéni" kezei alatt.

- bonyolultabb szivacspuzzle - imádja, occsó is, hű de jó

- kisvasút - valami kis készlet, amiből síneket lehet össze állítani pár egyszerűbb szerelvénnyel (itt sem a mesefigurás véltozatra gondolok). Ezt is szereti, az oviban mindig vasutat épít, épp amikor már haza kéne jönni.

- gyermek kazettás magnó mikrofonnal - kis zeneőrültem hadd szórakozzon

- esetleg az új holdhomok, mert rendkívül kreatív is a kiscsaj

- plüss tigris, valami ilyesmi:  Egyszer meglátott a benzinkúton egy ezüst tigrincset, persze megfizethetetlen áron, azóta is emlegeti, hogy neki olyan cica kell. Egy időben tele voltak a polcok ezekkel az élethű nagymacskákkal, most sehol nincs, naná .

- meséskönyv - mint mindig

Nagyjából ezeket a dolgokat kellene szétdobni a Mikulás és Jézuska között. Ha az olyan egyszerű volna, ugye

Kerüljön ide tegnapi napom csúcsteljesítménye. Kislányom közreműködésével megfogtam egy szöcskét!!!  Ő látta meg, aztán elmagyarázta, hogy kell becserkészni, én pedig rávetettem magam! És sikerült!! Szép hosszú csápú, barnás-zöldes közepes méretű szöcsi barátom eltöltött egy órácskát néhány haverjával (2 zöld és egy nagy csíkos fekete éjjeli zenész társaságában) a komfortos üvegben,majd Tündérrel szabadon engedtük őket.

Lassan véget ér Tündér első középsős hete az oviban. Nagyon jól érezte magát, szerencsére eddig testileg-lelkileg jól viseli a közösséget. Még az orra sem folyik, reméljük ez az állapot tartósan így marad! Tegnap megtartották a szülinapját az óvodában is, beengedtek, hogy csináljak pár fotót. Aranyos kis ünnepséget rendeztek neki, tortával (ezt természetesen én vittem ), zenével, mondókával, kívánságokkal és pici ajándékkal. Végre megvolt Tündér boldogsága!!!

Ma (bocsi, tegnap ) Tündérrel piacon jártunk. A szokásos körök után még kikönyörgött egy csokréta virágot. (Széplelkű kismaszatom) Most az étkezőben vidítja a hangulatot ez a szép sárga csokor:

Megkezdődött a felkészülés a jövő heti kezdésre. Új ovis-zsák készülőben, nadrágok felhajtva - leengedve (szükség szerint, ugye...), tisztasági csomag összepakolva, ágynemű készenlétben. Új benti szandál várja még, hogy beleírjuk a jelét, aztán hétfőn start! Tündér egyelőre lelkes, várja a találkozást a kis barátaival, aztán remélem nem un rá az ovira egy hét alatt. És azt is remélem, hogy nem lesznek újak (korosztályos csoportba jár, kicsik biztos nem jönnek), illeve a régiek sem fognak nyavajogni, mert Mazsolám jó szokása szolidaritásból eljátszani a beszoktatós időszakot újra és újra (tavaly volt ilyen szeptemberben - naná!, aztán idén februárban és márciusban, mikor jöttek a kicsik). No majd elválik..., minden esetre boldogan újságolja mindenkinek, hogy ő már középsős!

Bemutatom a háztartási alkalmazottam. Az ablakpucolásban még nem teljesen profi, de porszívózásban nincs párja . És csupán néhány deci kakaót vár fizetségül  !