Apukám!

Pont egy évvel ezelőtt, ezekben a percekben hagytál itt minket. Váratlanul, hirtelen, búcsú nélkül mentél el... Annyi mindenre nem jutott idő!!! Azt hiszem sosem tanulok már meg ultizni és a nászindulót eljátszani sem, soha. Apróságnak tűnnek, mik most eszembe jutottak mégis Te tudod milyen klassz lett volna még... Tudom, hogy Te vitted magaddal néhány cimborádat és a Fricka cicát, s talán Anyut is megpróbálod - . de ne haragudj, őt nem engedhetem! Nagy szükség van rá közöttünk, ahogy még Rád is szükség volna Tudod jól. Cumóka is folyton mondja: Ne sírj Mama, majd én veszek neked másik Papót! Ha az olyan könnyű volna... Mikor pillantásunk a naptárra esett tudtuk azt is, nem mehettél el máskor; a folyton kísértő dátum újra lecsapott, ezúttal utoljára. Születésed volt egyben a végzeted... Ég Veled Apu!!!!