Húsvét hétfő, reggel 6:23 (kb  ). Gyerekszobában ágybólkippattanós, matatós hangok. Csend. Szekrény-nyitogatás. Kutakodás. Szekrény-csukogatás.

Majd Tündér, mint a rakéta rohan át a hálón, teper le a lépcsőn, hóna alatt az ünneplős ruhája... Tündérapu álomittas, ám annál nagyobb pillantásokat vet az elsuhanó gyermek által hagyott kondezcsíkra. Kérdőn rámnéz. Vállrántás. Akkor talán tudjuk meg mi történt:

"Dojsan öltözzünk fel, mindjárt it vannak a locsolkodók!" 

Végül csak egy órácskát állt az ajtóban kirittyentve, percenként kérdezve, hogy mikor jönnek már. Apuci meglocsolta ugyan, de még pizsiben. Fél nyolckor apósom végre-valahára megjelent a kölnijével, verset mondott (De papó, apa is ezt mondta... ) és Tündér nagy örömére beindult a húsvéti busójárás. Végül még többen öntözték meg, mint vártuk...

/Közben átvettük a másik rittyentős ruhát, mert emez nem "pöjgős" ./