Már hónapok óta a nyaralást vártuk és máris véget ért... Vége a zajos spanyol napoknak, az óriási tengerparti sétáknak, a pancsolásnak a langyos sekély öbölben. Tündérfalat élvezte élete első repülését, hazafelé hatalmasat aludt, gyakorlatilag Mallorcán szunnyadt el és otthon ébredt másnap reggel .

És eltelt a nagy esemény, ahol Tündérbogár kibontakoztatta Csipkerózsika mivoltát: magára öltötte a csodás koszorúslány ruhát, hogy a nagybátyját végigkísérve a templomban átadja őt a házasság boldog intézményének . Gyönyörű, pityergős pillanatok voltak, ahogy állt ott kis mazsola ujjaival szorongatva a gyűrűs párnát...

Hipp - hopp eltelnek a napok, még egy hónap és nyakunkon az iskolakezdés. És addig még előttünk megannyi szülinap augusztusban!

Eddig és netovább... véget ért az óvoda. Elseján ballagott Tündérmaszat. Nem is tudom sírjak-e vagy nevessek. (Mindkettőt megtettem ) Olyan szép versikékkel búcsúztattuk az óvó- és dajkanéniket, hogy nem lehetett pityergés nélkül megállni:

A kezemben virágcsokor,
kis szívemben szeretet.
Megköszönöm, azt a sok jót,
amit kaptam tőletek.

Óvónéni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.

Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.

Véget ér, most mese, játék,
vár reám az iskola!
Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledlek el, soha!

Dadus néni várt énreám,
mikor ide érkeztem.
Búcsúzkodni tőle nehéz,
bizony nem megy oly könnyen!

Mikor sírtam ki volt velem?
Ki törölte könnyes szemem?
Ki tanított szépre, jóra,
mintha édesanyám volna?

Nem várt érte köszönetet,
egész szívét adta nekem!

Elfeledni nem is tudom,
hiszen én is szeretem!
Rá gondolok, később sokszor,
míg a táskát cipelem!

Tudom vége a játéknak,
már a komoly munka vár.
De ha néha elfáradok,
két karja majd visszavár!

Hátra van még (talán) néhány oviban töltött délelőtt és egy kirándulás. Majd nyár után irány a suli!!!

Készülődünk.. sokmindenre.

Hétvégén Kocsonyafesztivál! Sok-sok program, látni-és hallgatnivaló! Remélem nem röpködnek majd nagyon a mínuszok, mert eddig minden éveben kifagyott a szemünk.  

Jövő héten farsang. Már összeállt az elképzelés után a ruhatár is: de hogy mi lesz a kis Tündérbogarunk ahhoz az az alábbi versike ad segítséget:

Virágról virágra repdesek,
Friss harmatot szürcsölgetek.
Mikor elkap a nyári zápor,
Virágok kelyhe felettem a sátor.
Szivárvány szárnyam lebbenő,
Én vagyok a ......

Még egy hétig lehet tippelni

 Készülődünk továbbá és cseppet sem utolsó sorban a tavaszra! Bár az elmúlt napokban kisebb megszakításokkal havazott, azért az a kevés napsütés erősen érezteti, hogy már küszöbön ez a szép évszak. Már alig várom, hogy a ház színezése után teleültessem az előkertet virágokkal, fűmaggal, kisbokorral stb. Szeretnénk végre biciklire ülni és elkerekezni a várig, a cukrászdába, dédiékhez ésatöbbi. Jó lenne már kint szárítani a mosott ruhát és talán a gyerkőc orrában bujkáló és állandóan felbukkanó sárgatakonykórság is alábbhagyna végre.

És persze ha vége a tavasznak, majd a szép hosssszzzzzúúúúúú nyárnak, iskolába megy a csemete. Erre is készülünk. Néhány hete megvásároltuk az iskolatáskát. Kihagyhatatlan volt: 13 ezerről volt leértékelve 4 ezerre. Ráadásul minőségi is és, ami a legfőbb köbetelmény volt: hercegnős. Szóval ez már megvan. Márciusban lesz sulikóstoló nyíltnap. Elmegyünk, megnézzük és kiválasztjuk a leendő tanítónéninket. Izgi.

Eltelt első különleges karácsonyunk az új házban, illetve az új helyen

Csodaszép fenyőfát sikerült választani és szorgos kezek eredményeként Karácsonyfává varázsolni. Került alá meglepetés mindenkinek .

Az Új Év a munkahelyen ért, de kellemesen telt, beköltöztünk egy éjszakára családilag. Reméljük ez az év sem lesz lesz rosszabb az előzőnél .

Holnap Mikulásvonat Kerivel. Közben pedig talán benéz hozzánk is a Piros Sapkás. Verssel is készültünk. Minden nap gyakoroljuk a helyes kiejtést.

Télapóka, juj, juj, juj,

Az arcomba havat fúj.

Szakállából szerte szét

Rázza a sok pelyhecskét.

Kacagnak a gyerekek,

Kapkodják a pelyheket,

Nem baj, nem baj, ez a jó,

Rázd a havat Télapó!

Szóval hatéves lett a mi kicsi kincsünk. Kicsit betegesen (előző nap még lázas volt egy uszodai vírustól) és a szokásos borongós időben azért jó kis kerti terasz-partit csaptunk. Idén újra a habos-babos epres-tejszínes torta volt a menő, de csak azért mert dobosból nem lehet pónisat készíteni. Vagy hintalovasat. Vagy mi. Persze a marcipán virág a pillangóval azért kellett rá. Kis viráglelkű Tündérem .

Az ajándékokról.

Ha valaki még egy doboz (fűzhető)gyöngyöt behoz a kapun rögtön megőrülök. Minden takarításkor száz db kerül elő a legváratlanabb helyekről. A vasalósokkal nincs bajom. Azok hamar elfogynak. Nagy buzgalommal és szeretettel alkot velük a manó.

A monopoly junior főnyeremény volt. Imádjuk. Már ügyesn össze tudja szedni az összegeket, más-más címletekben. Persze 10-ig

Úgyszintén a ki nevet e végén. Jókat játszunk vele ébredés után az ágyban. Már ha van rá lehetőség...

Aztán volt még egy(-két) meglepetés. Ők az új lakók. Folyt. köv.

Ma felavattam a szülinapi ajándékom és elkészült életem első gofrija. Mmmm. Fincsi. (Nyersen is) Tündibündi két pofára tömte magába. Ettük tejszínhabbal, pudinggal, lekvárral, kakaóval. Biztos nem most készült utoljára.

Egyúttal ezzel kívánok boldog blogszülinapot magamnak. Ez már a második .

Már az óvodában persze. Kalózok lesznek mindannyian, nagy kincskereséssel meg minden. Eleinte nem nagyon tetszett Tündérnek a dolog. Majd ötletesen megtoldottam a jelmezét egy hastáncos csörgő-börgő övvel (befedi az egész mellkasát vagy a derekára kötjük) és így már oké. Alig várja. Én nemkülönben .

Mikulásosdi és a nagy mézeskalácssütést követő kiskarácsony - nagykarácsony végeérhetetlen takonykórsággal fűszerezve végén egy Valóra Váltó Pillangóval elröppenti az Óévet  Ez minden?

Szóval.

Mikulás bácsival találkoztunk az idén is. Leglább 3x, de lehet hogy még többször. Tündérmóka előadta neki idén tanult versikéjét, ami a logopédia leckéknek köszönhetően egész jól sikerült:

Hullik a, hullik a pelyhe a hónak,
Siklik a szánon a jó Mikulás.
Senki sem tudja, hogy mit hoz a holnap, 
Mit hoz a zsákban a jó Mikulás.

Péter mondja: finnyás
Pál fiának jusson a virgács.
Lássuk a, lássuk a, mit hoz a holnap,
Mit hoz a zsákban a jó Mikulás.

Aztán itt volt ugye az ovis karácsony. Ő volt a mesejátékban a gazdasszony. Nem tetszett neki, hogy kendőt kötöttek a fejére, amúgy olyan jól szerepelt!

És megsütöttük az év mézeskalácsát is. Nem nehéz, mivel évente pont 1x sütünk. Idén Tündér is díszített, színes cukormázzal. Jól elszórakoztunk. A hátam már majd' beszakadt a végére.

Szinte a teljes december végigtaknyos, köhögős, gyógyszerbeszedős volt. Sajnos. Még nekem is kijutott belőle. Pedig volt hideg is, -20 -ak röpködtek, a bacik meg csak nem akartak kifagyni.

Hohohohóóóó, esett a hó. Karácsonykor meg az eső. De azért egy kis hóemberkét csak összehoztunk. Szénszemű, répaorrú, nagyhasú uraságot.

Dolgoztam az év leghosszabb éjszakáján. Azóta legalább kifelé megyünk a télből. Minden nap egy tyúklépéssel hosszabb.

Karácsonyfánk idén amolyan közepes. Már méretét tekintve, relatíve. Még így is plafonig ér, de Tündérapu legalább nem rokkant bele míg hazahozta. Kettesben díszítettük Tündérrel. Aki elhatározta, hogy az idén bizony feltétlenül találkozik a Jézuskával és jottányit sem mozdult a fa mellől. Aztán csak sikerült elbolondítani. Jött is a Jézus nagy csilingelve. Rakott a fa alá minden jót. Főleg Tündérkének. Nagyon jó kislány volt az éven. 

Szilveszterkor a trombita mellé kapott lepkeszárnyat fejdísszel meg minden. Tündérapu kérdésére, hogy akkor ő most kicsoda, azt válaszolta: A Valóra Váltó Pillangó. És tényleg. Valóra is váltotta minden kívánságunk. A feltétel csupán az, hogy olyat kívánjuk, ami van otthon és ne figyeljünk mikor odavarázsolja. Én szaloncukit kívántam. Kettőt. Meg is kaptam . Hurrá!

Szilveszter éjjelén sokáig felvoltunk. Ami nálunk fél 1-et jelent. Tündér mégis ébredt reggel 8-kor és délután sem aludt. Ennek örömére moziba mentünk. Az első mozizása volt. Kicsit zavarta a hangerő az elején, de azért élvezte. A gumicukit is, amit kapott . Hazafelé elaludt a kocsiban. Fel sem ébredt ma reggelig. Azért behoztuk az ágyába, természetesen... 

BÚÉK!!

Elkészült a csilis bab csili nélkül, készenlétben álltak a gyerekzene CD-k és még a lufik sem durrantak el mikor a vendégek délelőtt megérkeztek. Tündér ötödik születésnapján végre nem esett az eső! Klassz kis kertiparti kerekedett azon a vasárnapon. Rokonok, barátok, ajándék halmok. Tánc, móka, kacagás. És a torta! Egy főnyeremény! Egész eddigi évek összes cicás-kutyás-epres-tejszínes-rózsaszín álom tortái között A DOBOS viszi a prímet. Tündérnél mindenképp. Végre először jóllakott a szülinapi tortájából és nem csak a díszítésbe nyalakodott bele. A marcipánfigurával kezdte. Sebaj, ő választotta, ha úgy akarja, hát egye meg. /Anno egy évtizedig féltve őriztem Vuk figurámat ./ A gyertyatartó kukackát azért eltette emlékbe.

Összességében minden jól sült el. Számomra a legkedvesebb mégis az volt, mikor kora délelőtt még csak 3-an ünnepeltünk, készülődtünk, díszítgettünk, lestük Tündér minden kívánságát.

Még sok ilyen szép napot!