Na kérem, vasárnap szerencsésen megtértünk Galyatetőről. Klassz volt, majd képes élménybeszámoló is lesz valamikor... Szóval vasárnap hazaérvén rávetettük magunkat anyum pipilevesére - nem mintha éhesek lettünk volna, Maszatot kivéve, na mindegy  - mikor is megbeszéltük ki mit is csinál ebéd után. Tündér megy alukálni - ez oké, ebben nincs apelláta. Én pedig majd szép nyugiban megnézem a Forma-1 -et. Hohó!! Tündérapunak más elképzelései vannak, nocsak . Pedig én akkor is Forma-1-et nézek, akarjon ő bármit. Mindezt félhangosan évődve az étkező és konyha közt beszéltük meg egymással. Mire édesdrágaegyetlen Tündérem közbekiabált: AZ LESZ, AMIT ANYA MOND ÉS KÉSZ 

No apuci, erre varrjál gombot .

Mondanom sem kell, mindnyájan kiprüszköltük a levest a  szánkból, úgy kipukkadt belőlünk a röhögés...

És délután, míg Tündér óriásit aludt  -Tündérapu az elképzelései ellenére nemkevésbé - anyu nagy nyugiban megnézte a Forma-1-et. Hja kérem, kellemes a nőuralom a háznál. 

Eladtuk. Elvitték. Tündérke kiságyát, utazóágyát. Ezzel még távolabb került a kistestvérnek - egyre halványabb - gondolata. A Zuram hajthatatlan. A kis csutak elég a családba. Talán még meggondolja magát. Talán... Saját bevallása szerint is önző, nem kezdené újra azt a 3-4 évet, melynek eredményeként újra szabadon lehet mozogni a gyerkőccel vagy nélküle. Nem osztom az álláspontját. Majd az idő eldönti a dolgot, bármit is hozzon az élet. Addig is belenyugszom . És kiárusítom a babakocsit is..

Hiányzik az én Kicsi Bogaram! Lassan telik az éjszakás műszak! Folyton arra gondolok, hogy Csutakom most hogy alszik vajon otthon. Hanyatt fekve, kezeit feltéve, megadva magát? Esetleg - mint legtöbbször - hason kispárnájával a hóna alatt? S időnként motyog valamit. Olykor egész érthetően. Legutóbb hajnali 3-kor enni kért álmában majd valamivel később azt bizonygatta - a jóég tudja kinek - hogy "nem én voltam". Nemrég pókról álmodott, amelyik egy lyukból bújt elő a falból, Maszat gyorsan kipattant az ágyból és bebújt mellénk, reggel pedig meglepetten vette tudomásul, hogy se pók, se lyuk a falon... 

Szép álmokat Mindenkinek!     

Tegnap volt az ötödik házzassági évfordulónk!

Időközben sokmindennel gazdagodtunk, elsősorban is a kis Csutakunkkal, vagy Csikánóval, ahogy Férjuram mondaná .

Együtt töltöttünk sok szép és néhány nehéz napot!

Remélem az elkövetkezendőkben is hasonló - vagy még jobb lesz az arány a kellemes napok javára!!!

már csak 20 év az Ezüstlakodalomig

Végre egy nap, amikor rendeződni látszanak dolgaim. Mindehhez még a csodálatos szép idő, nem is kell több . Nekem már pénteken megkezdődik a hosszú hétvége, halleluja!

Tegnap fókashow-n voltunk. Csöppségem végig tátott szájjal bámulta, még a cirkusznál is jobban elvarázsolta. ...khm engem szintúgy, annak ellenére, hogy láttam már egy párat, konkrétan ezt az előadást is anno tavaly nyáron. Hiába no, gyerek vagyok olykor magam is. Mostanában Mirr-Murr a sláger nálunk (Tom és Jerry-t, Nils Holgersson-t és a Kockásfülű nyulat követően  ), bevallom jómagam is szívesen nézem  - újra! - a kiscsacsi és a kandúr történeteit. Főleg, ha annyi időm lenne, amennyi nincs.... Mármint szabadidő.

Anno fősulin beszélt az egyik oktatónk arról, hogy az emberek életük folyamán x órányi szabadidővel rendelekeznek. No mármost ennek javát a diplomáig "feléljük". Innentől kezdve, mármint ama bizonyos nagybetűsbe való belépéskor csupán a töredéke marad. Persze így nem is nehéz beosztani azt, ami nincs. Ugye..., hehe

Talán majd, ha nyugdíjas leszek (az a maradék 31 év munkaviszony, hipp-hopp elrepül  ) több időm lesz magamra, magunkra. Persze a szülők, nagyszülők példája sem ezt mutatja. Nem mintha hajszolnám az időt, Sőt! Jó lenne most egy kicsit megállítani. Mert most jóóól érzem magam!!!!!!