Tündérmóka lassan kilábal a mandulagyusziból, már csak az orrfolyásán kéne finomítani . Ehelyett Tündérapu-anyu krákog és szipog menetrendszerűen. Mama pedig végre megkapta az utolsó kemóját. Jipijéééé!!! Túl még nincs rajta, de végre kezdődhet a lábadozás!

Sikeresen és néhány kellemetlen élménnyel gazdagabban zártuk Tündérke táncvizsgáját. A szervezés kritikán aluli volt, sejtésünk, hogy az egész csupán a szülői buksza megfejéséről szól beigazolódott... Az alagsorban (kazánház?) való öltözéstől az órákig tartó tanácstalan várakozáson túl (mert a szponzorok bemutatása minden tízpercben fontosabb volt a kicsik mihamarabbi szerepeltetésésnél) végül nem is láttam fellépni a lányom. A munka elszólított. Ki hitte volna, hogy du. 3-tól este 1/2 7-ig nem kerül színpadra. Én nem... A drága belépőjegy is a kukában végezte, ugyanis a teljes műsorból nem láttam semmit, a gyerek kezét fogva az előtérben, hogy el ne tűnjön a több száz fellépő közt. Megcsömörlöttünk. Asszem, ebből ennyi elég volt...

Mindeközben persze változatlanul folyik az adventi készülődés. A héten hozzálátunk mézeskalácsot sütögetni, beszerezni ami még kell és ajándékokat csomizni is kéne lassan . A fenyőfánk pedig kis masnival a nyakában várakozik a faiskolában, hogy nem egészen egy hét múlva karácsonyi pompába öltözködjék . Már csak egy kis hóesés kéne! A fehér karácsony esélye a mai előrejelzések alapján 30-50% a mi régiónkban. Ebből még lehet valami...