Kezdte a gyerek, sárgatakonykórsággal. Folytatta köhögéssel. Majd csatlakoztam hozzá én is. És végül apu is beállt a sorba. Hetekig krákogtunk. Éjszaka olyan volt a házunk, mint egy TBC-s kórterem. Most már csak apu köhög, Tündérnek viszont visszatért a sárga orrfolyása. Tegnap a gyerekorvos azt mondta a mandulája is be van gyulladva. Halleluja.  Másfél hónapja passzolgatjuk egymásnak a nyavalyákat. Meddig még? Már nagyon unalmas...

Kész, végem. Én vagyok a balsors maga. Mindig kell történnie valaminek... Ügyes voltam már megint. Elég egy rossz mozdulat és tessék, most itt ülök széthasadt sarokkal, tetanusztól sajgó végtagokkal. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Éjjel úgy rázott a hideg, a fogam vacogott belé.

Mintha nem lenne amúgy is elég zűr az életemben. Költözés,szervezkedés, alkalmazkodás, idegbetegség a felújítás körül. MMMMMMM

Nah, most már mindegy. Megyek, nyalogatom sebeim.

Meglátogatott múlt hónapban és leterített, mint úthenger a szurkot. Soha ilyen nehezen nem küzdöttem még le betegséget. 10 napos láz, dupla antibiotikum kúra, töménytelen orrcsepp és antihisztamin. Csoda, hogy nem változtam kémcsővé. Brrrr!

Úgy köhögtem, mint egy láncdohányos alkoholista, a mellkasröntgenem szerencsére teljesen negatív lett. Már azt hittem belémbújt a híni vírus. (GY.K. H1N1) Innentől bérescsepp és c-vitamin szigorúan. Meddig tart még a tél????

Újra betegesen. Tündérmaszat otthon töltött két hetet gyógyulgatás címen, hogy aztán kemény három() nap óvoda után lázzal ébredjen. Most a mandulája, a változatosság kedvéért.... Olyan taknya-nyála egybe állapot. Úgy unom már, de ez van. Szegénykém most megint szobafogságra ítélődött és csak nyeli a gyógyszereket. De most mát tényleg veszek neki immunerősítő tablettát. Hátha...  Az idő egyébként újra télies. Jó sok havat jeleztek előre, vajh mi lesz belőle Eddig kb 3 centi, az is összeesett és olvadt. Várjuk a többit...

... a kedves látogató, aki nálunk jár(t). Tündérmanó kapott jó erős "lórúgás" antibiotikumot, ma vette be az utolsó adagot. Mellé hörgőtágító kúpot. Na ez kemény. Mármint a beadása. Tündér úgy fél tőle, mint a tűztől (vagy még annál is jobban). Tegnapelőtt este apuja ígéretet tett, hogy az összes diafilmet levetíti, ha hagyja magát. No ez felelőtlen kijelentés volt, mivel Manónk a kínkeserves kúpbeadás után kegyetlenül behajtotta rajta. És Apu csak olvasott és olvasott meg tekert és olvasott...kb másfél órán keresztül. De az éjszakák legalább már nyugodtak. Napközben még köhög kicsit, majd csak alább hagy ez is. Holnap újra dokinéni és megtudjuk a frankót mi a helyzet hurutügyben. Jó lenne még jövő héten is otthontartani, nehogy megint fokozódjon a köhögése. Közeleg az influenzajárvány is, szívderítő .

Itt az újabb végeérhetetlen orrfolyós-köhögős időszak.  Tündér már hetek óta köhög kisebb-nagyobb intenzitással, hol hurutosan, hol szárazan. Most épp a már-már elviselhetetlen kategóriában nyomja, ugat napközben, de legfőképp éjjel. Holnap újra dokinéni, valószínűleg újabb antibiotikum-kúra. (Csúnya sárga váladék ürül az orrából, a torkából is). És persze kényszer oviszünet. Gond egy szál se, megoldjuk csak legyen jobban. Holnap kipróbáljuk a mézes hagymát (már ázik) és a hagymateát, már ha hajlandó elfogadni...

Amúgy nagyon várja már az ovis farsangot, nem tudom még pontosan mikor lesz. Varázsló szeretett volna lenni, aztán rábeszéltem a királynőre, ha már ott lóg a ruha a szekrényben. Jövőre még mindig lehet varázsló  Múlt héten volt arcfestés az oviban, hazaállított nagyon szép lila kacskaringókkal és ezüst pöttyözéssel a bóbitáján. Csodaszép volt, csak azt nem tudtam, vajon mivé is vált a gyermekem (mennyivel könnyebb lett volna felismerni egy cica vagy nyuszi, esetleg bohóc arcot...). Majd felvilágosított: ő a tavaszkirálynő Betojok...tényleg...

Más egyéb is történt a héten. Anyukám túlesett az első kemoterápiás kezelésen. Ez már egyáltalán nem szívderítő. Az első nagyon (NAGYON!!!) nehéz napok után ma már kicsit jobban van, de a gyengeség állandósulni látszik. Nem is szívesen írok ezekről a dolgokról, mert a gyomrom csak még inkább görcsbe rándul a sorokat olvasva, ahelyett, hogy kicsit könnyebb lenne. Fura ez. Valahogy a blogdizájn is azt sugallja, ide csak jó dolgok kerülhetnek! Csupa-csupa vidám, szép színes léggömb és vattacukor, szivárvány meg hepidéj....Hát nem. Az élet írja a forgatókönyvet. Én pedig a blogot az életről, az életünkről. Amelyre most épp árnyékot vet ez a csúnya kórság. Persze, reméljük a legjobbakat, és azért se adjuk fel. Drága Anyukám! Kitartás! Már csak 5... (De jó lenne már túlleni rajta!)

A napjaim nagyjából így telnek: alvás-munka-alvás-munka-alvás stb stb. Kérdem én: hol marad a szórakozás? Természetesen azt leírtuk, mivel szabadidőm nulla. Örülök, ha esténként elolvasok egy-egy mesét Tündérnek, hajnalban pedig fájó szívvel takargatom be mielőtt munkába indulok. Most a hétfőt várom, első szabadnapom, a majd' egy hete tartó megfeszített munkatempóban. A napok pedig csak szaladnak ebben a taposómalomban, máris itt a nyár második fele. Érezhetően rövidülnek a nappalok, hűvösebbek a hajnalok. No jó, ne temessük még azért ezt a csodás évszakot...

Kicsit amúgy is nyomott vagyok, mióta befészkelt családunkba az átkozott rosszindulatú betegség, s nem látom a dolgok kimenetelét. Tündérrel nincs gond, szerencsére. Édesanyám küzd újra emlődaganattal. Most a műtét időpontjára várunk. S, hogy aztán mi lesz... bele se merek gondolni. Még jó, hogy állandó elfoglaltságaim nem engednek belesüppedni a kétségbeesésbe. De félek, hogy eljön az is...