Ma először csemegéztünk a kukoricából, amit Tündér ültetett Mamával még kora tavasszal. És tényleg csemegéztünk, hisz a termés valóban ízletes, édes és puha lett. Alig kellett főzni. Tündérbogyesz csak holnap tudja majd megkóstolni. Puszi a kis kezecskéire, amikkel elvetette a magokat. Mondtam anyunak, ebből meg kell hagyni legalább egy csövet magnak jövőre. Csak aztán nehogy kísértésbe essünk