OKTÓBER
(szüreti nosztalgia)

Az égen lusta ívben száll a nap már,
a prés torkából édes must csorog,
a fáradt földet bő korttyal itatják
hideg szelek és zúgó záporok.

Elszállt a nyár, búcsúzz el most a nyártól,
elszunnyad most a völgy, a domb a rét,
s a csonka cserfa, hű és bölcs barátod:
az ősz teríti rájuik kék ködét.

Nem kóborolhatsz többé a mély avarban,
a hegytetőn, a szűk ösvényeken
gombát kutatva, most bezár a zápor
s csak szellemed száll el a szeleken.

Hínár virágzik forrásunk vizében
s a partján a sás közt sikló surran át,
konyhánk falán repkény hervad és az
utak mentén vetkőznek már a fák.

Rőt lombokon hűs szellő döngicsél és
rege repül a régi vár alatt,
a dombok ormán bíbor sziklakőből
az ősz hatalmas emlékjelt farag.

Vonulj szobádba, húzódj magadba,
szűk látóköröd a kert s az almafák,
s ne is bújj ki sivár odudból, csak ha
szél füttyöget s hajlong a nyírfaág.

1968

Holnap már szeptember! Hamar elszaladt ez a nyár, jönnek az emberes hónapok. Reméljük a jó idő még egy darabig tartja magát! Olyan jó lenne egy kellemes, meleg, hosszú ősz, aztán egy rövid, de tartalmas tél után sipp-supp jöhetne is a tavasz! Ezt jól elterveztem, nem?

Holnap óvodakezdés!!!