Holnap Mikulásvonat Kerivel. Közben pedig talán benéz hozzánk is a Piros Sapkás. Verssel is készültünk. Minden nap gyakoroljuk a helyes kiejtést.

Télapóka, juj, juj, juj,

Az arcomba havat fúj.

Szakállából szerte szét

Rázza a sok pelyhecskét.

Kacagnak a gyerekek,

Kapkodják a pelyheket,

Nem baj, nem baj, ez a jó,

Rázd a havat Télapó!

Íme, a majd' egy héten át tartó Mikulásosdi eredménye. És ez még nem is a teljes létszám. A csörgős (smarties-os) nem érte meg a fotózást, a többiek valószínűleg a húsvétot is... Tündér szerencsére eltelik az adventi kalendárium kis csokijával. Azt viszont nagyon becsületesen nyitogatja.

Megérkezett a Nagyszakállú!

Egész délelőtt sütöttünk, főztünk, s közben nagyon vártuk a Télapót. Ebéd után kértem Tündért készítse ki kiscsizmáját az ablak alá, s mire felébred, lehet hogy az erre járó Mikulás megpakolja. Így is tett. Ez lett a vége :

Persze nem ment az elalvás, minduntalan felkelt, hogy megnézze, vajon járt-e már a Télapó.... Végre elszunnyadt, de nem aludt sokat, épphogy kipakolt a Mikulás már ébredt is. Volt nagy öröm, vigasság.

Jól elszórakozott egész délután új szerzeményeivel. A napi menü jellemzően csokoládé volt smarties és szaloncukor. Ma szabad !

Krisztus után 245-ben Kis-Ázsia-i Anatóliában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez, (aki apja testvére volt,) a város kolostorába költözött. Az Ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Ember szeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokuton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált ! Zarándok utról visszafelé, betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városba, ahol legendás körülmények között püspökké választották.
52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökük, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hírdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az Egyházból!
Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is, ami valójában megtörtént:
A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Három férjhez menés elött álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték.
325-ben részt vett a niceai Első Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vitában arcul ütötte Ariust. Ezért a tettéért azonnal elmozdították a Zsinatból, és felmentették püspöki teendői alól. Még azon az éjszakán a Zsinat több tagjának egyazon különös álma volt: Nikolas jelent meg előttük, egyik oldalán Isten állt, kezében az evangéliummal, a másik oldalon Szűz Mária érseki palásttal, így kinyilvánítva szimpátiájukat a magáról megfeledkezett püspök iránt. Az ámulatba esett tanácstagok azonnal Nikolashoz siettek, és bocsánatot kérve visszahelyezték pozíciójába. Ettől fogva óriási tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint egy nagy emberre, aki nem esztelen dühből vágta arcon a szüntelenül istenkáromló Ariust, hanem Isten iránti buzgalmából.
Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét ( 342 december 6-án ) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.

/mikulasbirodalom.hu/

Nálunk is megkezdődött a várakozás, készülődünk a Karácsonyosdira .

Hétvégén felkerültek a csillogó-villogó alkalmatosságaink a megfelelő helyre. Idén új vendég is érkezett, az erkélyen kukucskáló Mikulás személyében. Meglepi volt a gyereknek, Papó titokban szerelte fel. Tündér nagy műgonddal járta körbe, megtapogatta, kinyomta (volna) a szemét (ha nincs rajta szemüveg) és szerette volna kibontani a zsákját, majd sajnálattal vette tudomásul, hogy erre még várni kell. Tegnapelőtt (...? igen!) végre kinyithatta az adventi naptár első ablakát, és boldogan falatozta a kis csokikát.

Maszatfalat gyönyörűen énekli a Hulla a pelyhest, már ami a szöveget illeti. A dallammal és az énekhanggal akad némi probléma, persze mit várjunk szegény gyerektől két botfülű szülő sarjaként .

Készítettünk karácsonyfadíszeket is só-liszt tésztából, 4 szín borssal, szegfűszeggel díszítettük a kiszagatott csillag, karifa, gomba, kifli és sok egyéb formákat. Most száradoznak, majd festés és lakkozás vár rájuk.

A gyerek pénteken, vasárnap, hétfőn és kedden találkozik majd a Mikulással. Az óvodában, barátoknál, munkahelyen és a Mukilásvonaton. Az idén otthonra nem jön, legalábbis fizikai valójában nem  (talán érthető miért). Már látom, ahogy elárasztanak minket a csokimikik. Persze Tündér nem eszi őket. Csak azt, amelyik csörög . (GY.k.: Smarties van benne). Rafkós a kiscsaj. Üres Mikulás már nem is Mikulás. Ők általában sütemény(b)en végzik. Ha ugyan szét nem olvadnak majd a nagy decemberi napsütésben az ablakban. 

Tündérke múlt héten megírta levelét a Nagyszakállúnak (tollbamondással ). A levélben minden szerepelt, amit Maszat a szobában látott - szőnyegtől a körömcsippantóig . Aztán kértem, hogy hunyja be a szemét és úgy gondolja ki, hogy mit szeretne. Háát, sokra nem jutottunk... Kért még mackót az eddigi 100 mellé és egyéb már meglévő játékokat. Mindenesetre a levelet borítékba tettük, megcímeztük és feladtuk - azaz kiraktuk az ablakba. A Mikulás nagyon ügyes volt, reggelre el is vitte.

Minden este elénekeljük a Hull a pelyhest és a Télapó itt van-t, illetve gyakoroljuk a verset, amit a Mikulásnak el fog mondani (vagy nem). A következőt választottuk:

Donászy Magda: Télapó ünnepén

Tipp-topp, tipp-topp,
Ki jön a nagy hóban?
Kipp-kopp, kipp-kopp,
Ki van az ajtóban?

Itt van már a
nagyszakállú
Télapó! Csupa hó!
Puttonyában dió, mogyoró!

Csitt-csatt, csitt-csatt,
örül a sok gyermek.
Hipp-hopp, hipp-hopp,
Télapó itt termett.

Mit hozott a
nagyszakállú
Télapó? Csupa jó!
Puttonyában dió, mogyoró!