Néhány hete Tündérapu meglepetés-dobozkával érkezett haza a munkahelyéről. Tündér óvatosan emelte fel a tetejét, majd villámgyorsan vissza is zárta nagy hűházások közepette. Még sosem találkozott hasonlóval: egy gyönyörűséges hím szarvasbogár lapult benne! Össze kellett szednie minde bátorságát, hogy újra szemrevételezze a teremtményt. Győzött a kíváncsiság...a szarvasbogár kikerült a dobozból:

Majd óvatos ismerkedésbe kezdtek az étkezőasztalon:

Összességében jól sikerült a találka, senkinek nem esett bántódása. Kicsit elszórakoztatták egymást. Hogy őbogársága mennyire vette zokon, nem tudom. Tény, a harcias testtartását egy pillanatra sem adta fel. Gondoltam lefoztózom mérethűen is. Gyufásdobozt hirtelen nem találtam (talán nincs is itthon...), így egy közkedvelt cukorka lett a társa:

Estefelé elengedtük a kert hátsó részében. Meglehetősen esetlenül mozog a fűben, inkább felbiggyesztettük egy fára. Minden jót!

Bogaras történetünknek ezzel még nincs vége. Néhány nap elteltével újabb dobozka került elő Apu táskájából. Egy még nagyobb, robosztusabb szarvival! Óriás! No ezzel jól megriogattuk Fannihugit és Mamát. Kicsit megrémültünk mikor kampós végű lábaival belénkakaszkodott és egyszer véletlenül hanyattfordult, hogy aztán úgymaradjon szegény.Persze segítettünk rajta, majd szintén útilaput kapott. Sokan mondták miért nem gombostűztük meg. Ez azonban egy szigorúan védett faj! Én pedig szigorúan betartom ezt a szabályt...

Ez a "ketteske" szerintem egy díszpéldány. Valóban HATALmas volt:

Mindezek után kedvet kaptam, hogy utánanézzek ezeknek a csodabogaraknak:

Jegyei: a hím 3,5-8,5 cm hosszú, a nõstény lényegesen kisebb, nagysága 2,5-5 cm. A hím fejét díszítõ "agancs" tulajdonképpen erõsen megnagyobbodott rágó (mandibula), melynek csak a verekedésben van szerepe. A rágó és a bogár mérete a lárvakorban felvett tápanyagok mennyiségétõl függ. Öreg tölgyesekben sokkal gyakrabban bukkanhatunk kapitális méretû hímekre, mint a fiatal, csenevész állományokban. A szarvasbogarak táplálékfelvétele különös módon történik: vörösbarna alsó ajkukkal nyalogatják különbözõ fák, különösen a tölgyfa nedveit. A nõstény rágói igen erõsek és így alkalmasak a fa kérgének megrágására, hogy ezután a tölgy édes nedvéhez jusson.

Élõhely: erõsen kötõdik a tölgyesekhez, ahol a szarvasbogarat fõleg a fák törzsén, a lombkoronában, vagy lehullott ágakon lehet megtalálni. Gyakran fordul elõ parkokban is, ahol tölgyfák vannak.

Elterjedés: Európa lomberdõzónájának nagy részében.

Gyakoriság: e mindenki által jól ismert legnagyobb bogarunk hazai tölgyeseinkben elterjedtnek és helyenként gyakorinak mondható. Legerõsebb populációi valószínûleg az alföldi tölgy-kõris-szil ligeterdõkben tenyésznek. Mindazonáltal az utóbbi évtizedekben - elsõsorban az intenzív fakitermelés következményeképpen - állományai jelentékenyen visszaszorultak, amiben az a helytelen gyakorlat is közrejátszik, hogy a tuskókat eltávolítják az erdõbõl. Nyugat-Európában a szarvasbogár egyes helyekrõl teljesen eltûnt. Hazánkban a szarvasbogár már régóta védelem alatt áll (eszmei értéke ma 2000 forint), és mint aktuálisan veszélyeztetett faj szerepel a magyarországi Vörös Könyvben. E kétségtelenül rangos természetvédelmi státus azonban - sajnálatos módon - nem képes az állománycsökkenés megfékezésére, hiszen az erdõgazdasági tevékenységet nem befolyásolja számottevõen. Éppen ezért a szarvasbogár és minden más veszélyeztetett rovar esetében a tenyészterületek védelme a hatékony módszer a faj fennmaradása érdekében.

Szaporodás: alkonyatkor aktív, a meleg esti órákban keresi fel táplálkozási helyeit. Na a hímek itt találkoznak, akkor küzdelemre kerül sor. A hímek egymás felé fordulnak, összeakasztják agancsaikat, és mindegyik megpróbálja a másikat felemelni. A cél az ellenfél ledobása a fáról, de ilyenkor a nõstényeket is elkergetik. Az órákon át tartó harc végén egy pár marad. A hím a nõstényre mászik, a fejük mindig egy irányba néz, és ebben a helyzetben maradnak napokig. Sikeres párzás után a nõstény egy korhadt fatörzsbe vagy a földbe, egy gyökér közelébe rakja petéit. A lárvák fejlõdése 3-5 évig tart, a táplálékkínálattól és a hõmérséklettõl függõen. A jól táplált lárva a 10 cm-t is elérheti, kövér cserebogárpajorhoz hasonlít. Röviddel a bebábozódás elõtt úgynevezett bábbölcsõt épít, hogy abban bábozódjon be. A hímek bábbölcsõi mindig nagyobbak a nõstényekénél, esetükben a jól látható rágókezdemény a hasoldal felé irányul. Õsszel kelnek ki a bogarak, de tavaszig a búvóhelyen maradnak. A nyári melegben, júniusban jelennek csak meg a szabadban. A hímek igen rövid ideig, mindössze néhány hétig élnek, a nõstények jóval tovább.

Táplálék: a kifejlett bogarak a tölgy nedveit nyalogatják. Míg a nõstény képes rágójával a táplálkozást elõsegíteni, a hímeknek a csurgó nedveket kell megtalálniuk. A táplálék, illetve a nõstények megtalálása a szaglás segítségével történik. A lárvák korhadt fák (fõként tölgyek) gyökereinek faanyagát eszik.

Megjegyzés: repülõ szarvasbogarakat leginkább fülledt, vihar elõtti idõszakban vagy csendes meleg estéken lehet megfigyelni.

/Forrás:http://www.berze-nagy.sulinet.hu/tanos/allatok/szbog.htm/