Múlt hétvégén korcsolyázni mentünk. Nagyon kellmes volt az idő és Tündérnek is igazán jól megy már Persze be kellett kuckózni kicsit a büfébe a szokásos pohár meleg teára, ezúttal Jocó bácsival. Kitalálták közben, hogy hívják fel leendő sógornőmet és Tündérfalat szóljon bele a telefonba. A telefon kicsörög, Tündér csak vár, vár. Jópár csengetés után megszólal:

-Mi van? Ilyen messze laktok?

Tündér ebben a szezonban megtanult többé-kevésbé biztonsággal korcsolyázni. Ügyesen kavar, egyre kevesebb odafigyelést igényel a részéről és egyre nagyobb élmény számára. Ahogy kell. Néhány hete az oktatáson óriásit esett. Jó nagyot koppant, azt hittem betörte a kopirnyóját. Szerencsére "csak" a térdét fájlalta, majd miután abbahagyta a hüppögést nagy komolyan elárulta, hogy "pöjögni akajtam, de nem sikejült".  Hát igen. A leszúrt tripla rittbergert talán elhalasztjuk jövőre.

Tegnap kocsonya-fesztivál nyitó buli volt a jégcsarnokban. Gyerekműsorral, ajándék pereccel-teával, békákkal meg minden. Naná, ott volt a helyünk. Sikerült egy nagyot seggelnem, ami már évek óta nem fordult elő. ÁÁÁ! Nem esett jól. Délre elfáradtunk, mint a kutya, de jól éreztük magunkat.