Névnapja alkalmából kedves sógorom múlt hétvégén elvitte Tündér fenekét kisvonatozni. Diósgyőrből Garadnáig. Tündérapu tette fel őket és ment értük a végállomásra. Útközben minden állomáson megállt integetni, kurjongatni. A fél vonat rajta röhögött. Sebaj, mindent a csipásért!

Tündér még sosem ült vonaton. Legalábbis igazi "nagy" vonaton. Néha Mamát kikísértük az állomásra és integettünk. S, ha a reggeli kakaónál mondom neki, hogy "kapd be gyorsan, mert bekapja a kalauzbácsi", csak legyint: - Anya, olyan nincs is! Hát ma (? tegnap) megtapasztalhatta. Milyen amikor neki integetnek, milyen mikor sípol a kalauzbácsi. Mamával felszálltak egy igazi nagyvonatra és hazavonatoztak. Tetszett, csak rövid volt. Kocsival még rövidebb az út, mégis unja... ki érti ezt???  

Jelentem minden (no jó, majdnem ) készen áll az útra. Még pár óra és indulás!!! Holnap ilyenkor már a tengerparton talál minket a reggel, remélem!!!

Így néz ki Tündérke "műszerfala":

Muszáj mindent bevetni, különben fél óráig sem marad egy ültő helyében, nem még fél napig!

Az úti cél egyébként Jesolo, Olaszország. Megnéztem az előrejelzést, szép időnk lesz!

Hasonló kellemes időtöltést kívánok mindenkinek!!!