Új szenvedély Tündérmaszatnál a vérszívó-bogár befogás. Folytatván édesanyukája kedvelt (ősgyermekkori) elfoglaltságát, rákapott eme cifra ízeltlábúak gyűjtésére. Szikszón találta az elsőt az udvaron. Remélvén, hogy végre abbahagyhatjuk a fogócskát (ő motorral én by láb) kértem keressen még párat. Gondoltam ellesz vele egy jó darabig (Tekintettel a vérszívóbogarak 0,01 db/m2-es udvari népsűrűségére). Tíz perc múlva hozott vagy ötvenet...  Kis rafinált. Rögtön észrevette, hogy a jószágok a kert hátsó részében szeretnek sütközni csapatostul. Azóta nevelgetjük őket egy hatalmas befőttesüvegben. Esznek, isznak, az állatvédők kedvéért jelentem: még egy sem fordult fel. Ez az állapot addig marad így, amíg holnapután meg nem érkezik Fannihugi. Akkor a bociszemes meózás után azonnal szabadon eresztjük őket. Ígérem!

A kis aranyoskák hivatalos neve egyébként:  verőköltő bodobács (Pyrrhocoris apterus) egy közismert és elterjedt európai poloskafaj, amely nevével ellentétben nem a bodobácsok (Lygaeidae) rokona, hanem a verőköltő poloskák (Pyrrhocoridae) családjának tagja. Népnevei között a katonabogár, illetve a teljesen helytelen suszterbogár és fülbemászó is szerepel.

Hogy mifelénk miért hívják vérszívónak? Talán mert piros (és bár pöttyös is - mégsem katica  )... Egyébként bizton állíthatom, hogy ez az elnevezés is teljesen helytelen: nem szív vért, még csak nem is csíp! Nem kártékony a kertre nézve, és ugyanúgy szeret sütkérezni a tavaszi napfényben, mint én