Más egyéb is történt a héten. Anyukám túlesett az első kemoterápiás kezelésen. Ez már egyáltalán nem szívderítő. Az első nagyon (NAGYON!!!) nehéz napok után ma már kicsit jobban van, de a gyengeség állandósulni látszik. Nem is szívesen írok ezekről a dolgokról, mert a gyomrom csak még inkább görcsbe rándul a sorokat olvasva, ahelyett, hogy kicsit könnyebb lenne. Fura ez. Valahogy a blogdizájn is azt sugallja, ide csak jó dolgok kerülhetnek! Csupa-csupa vidám, szép színes léggömb és vattacukor, szivárvány meg hepidéj....Hát nem. Az élet írja a forgatókönyvet. Én pedig a blogot az életről, az életünkről. Amelyre most épp árnyékot vet ez a csúnya kórság. Persze, reméljük a legjobbakat, és azért se adjuk fel. Drága Anyukám! Kitartás! Már csak 5... (De jó lenne már túlleni rajta!)